Levendulás mézes(köszi)pusz(edl)i

a lilamézes: levendulacukros mézespuszedli levendulacukros tojáshabmázban

Nem is tudom, hogyan kellene hozzákezdeni... Szóképek: elmaradások(k), köszisüti, stb. kavarognak az állandósult aggodalomfelhők mellett... Közben tudom, valahol agytörzsben ott duruzsol, hogy ennél nagyobb bajunk sose legyen, mindenesetre: egy keddi délelőttön eddigi életem leghúzósabb kezdetű telefonja befutott, az oviból: "Anyuka, ne ijedjen meg" - fal megfog "Igen?!" - "A kislány rosszul lett, már jobban van, de jönnek érte a mentővel, be tud jönni?". Be tudtam. Még képszakadás sem volt, autóval Szeged-Deszk úgy, hogy szívem a gázpedálon, agyam a kormányon, és a fék a hátsó ülésen pislogó Picúr volt. És noha tudom, hogy ez a "dolguk", és egyéb közhelyek, de mind a mentős, mint a kórházi csapat maximális volt. Emberség, családcentrikusság (mert persze napközben boldogítottuk az osztályt hárman lányok, két visítozva kacarászó kislányommal), rugalmasság és gyorsaság. Full respect, nem tudok jobbat mondani...

szaggatnak, ezerrel...

Mi sem volt számomra egyértelműbb, hogy hálám jeléül vigyek valami finomságot... Igen ám, de nappal kórház, éjszakai műszakra váltott Apánk minket, én haza a Picúrral, éjjel esélytelen volt "összedobni" bármit is. Viszont hála annak, hogy komoly baj nem volt, 2 éjszaka után hazapateroltak minket, és kontrollra szabadlábon védekezve járkálunk vissza. Így tegnap este nagy mézeskalács-sütésbe fogtunk a lányokkal, 1 kiló lisztből (:D), ééééés: a nagylány szaggatta és tette tepsibe az összes (!) formasütit. Én csak a formanélküli, egy tepsinyi puszedlit szaggattam, többre nem is értem rá, mert folyamatosan kenni és forgatni kellett azokat a finomságokat, amiket a nagylány gyártott :').

festőművészek :')

Utána ő még díszített is párat, és ma sugárzó arccal adta át a doktornéninek... :) Nagyon, de nagyon köszönjük....

Hozzávalók (fél kg liszthez):

- 25 dkg (nem! akác)méz

- 5 dkg levendulás cukor

- 5 dkg porcukor

- csipet só

- 10 dkg margarin

- 2 tojássárgája (fehérje kell majd a habhoz)

- 1 egész tojás

- 1,5 tk szódabikarbóna

- 50 dkg liszt

- 1 kk őrölt szegfűbors

- 1 kk őrölt fahéj

- 1 citrom reszelt héja

- őrölt ánizs, szerecsendió ízlés szerint (nekem itt most kimaradt)

- kenéshez egy egész tojás kikeverve

- habhoz: 2 tojásfehérjéhez 10 dkg (levendulás) porcukor

Elkészítés:

1.  a mézet és az összedarabolt margarint felolvasztjuk - én erre a mikrót használom, 2 perc, lehet gőz fölött is, csak ne karamellizálódjon a méz.

2. a tojássárgákat és az egész tojást a langyos masszához keverjük, a fehérjéket félretesszük. A fűszerekkel, és a cukrokkal simára keverjük.

3. a lisztet és a szódabikarbónát a masszához keverjük-gyúrjuk, majd hűvös helyen pihentetjük legalább egy órát. Ha csak másnap sütjük meg, az sem baj, csak akkor gyúrkászni kell, hogy ne darabosan törjön, hanem nyúljon.

4. levendulás tojásfehérjehab: a kimaradt két fehérjét 10 dkg levendulás cukorral gőzfölött verjük kemény habbá. Valahol azt olvastam, hogy a puszedliket "ebben forgassuk meg" - én ecsettel tudtam csak rákenni úgy, hogy vékony is legyen, és mindenhova jusson is.

5. ha már kezelhető a tészta, a sütőt 180 fokra melegítjük elő. Ha felismerhető formákat szeretnénk sütni, 5-8 mm-re nyújtsuk ki a tésztát, szaggassunk formákat, és tegyük úgy a tepsibe/sütőlapra, hogy legyen  elég hely a növekedésre.  Ha puszedlit szeretnénk sütni, lehet 1 cm vastag is, ekkor 12 perc kell a süléshez. A lényeg, hogy egy tepsiben azonos vastagságú formák legyenek :).

 

6. Tojással kenjük meg a sütik tetejét, és a forró sütőben 8-10 perc alatt süssük meg. Még forrón kenjük be tojásfehérjehabbal a sütik tetejét, és hagyjuk egymás mellett megszáradni őket. Másnap dobozolható, dugihely-paramétertől és családi csemegézési szokásoktól függően sokáig eláll a ropogós kérgű, puha belsejű puszedli.

Igény szerint cukormáz-írókával díszíthetőek. A Manók körében ez a művelet a legnépszerűbb, érthető módon :).

dobozolt finomságok - díszített apróságok

Libaságos szülinapi hajrá

Törpe-torta

 

Összességében lecsillapodtam. Végső soron van egy hupikék törpillás torta holnapra, a húsleves össze van készítve, 1 kg száraztésztát legyártottam, a combok és a mellek befűszerezve várják holnapi ropogós sorsukat... A hagymalekvár üvegben, a lilakáposzta lereszelve. Holnapra maradnak a frissek frissensütései, illetve a pogácsa. A libatepertős, el ne felejtsem... Meg egy valamilyen köret, vagy kettő készítése, de hajat sem ártana mosnom, nehogy "zombi" legyen anyuka a szülinapos tortás fotókon, ugye, T? :)))

Pedig, pénteken úrrá lett rajtam a pánik, a Zember bejelentette, hogy hétvégén munka, ami praktikusan azt jelentette, hogy hiába szerveztem vasárnapra a bulit, egy szépreményű, gyereklightos szombati készülődés reményében, helloszia...

Hozzátartozik a történethez, hogy a tortadíszeket első ízben próbáltam meg csokiból készíteni, gyurmázni, T. segített, hatalmas jó leírást adott, nem is mondom el senkinek, hogy lehet egy született Gombóc Artúrnak (=nekem) ennél klasszabb és testhezállóbb gyurmát a kezébe adni :D. De minden újtól nagyon félek, hiába érzem és tudom, hogy az nekem jó lesz, döcögve ugrok neki (ez a képi megfogalmazás nem éppen a legszerencsésebb) - most is ez történt... Nagyobbik Manó persze nem aludt ebéd után, így végignézte, ahogy anyukája a fehércsokis masszából kipréseli a vajat, és csupa trancsír minden, de amikor este végre elájultak, rákerült a műmarcipánborítás az epres-puncsos-tejszínes tortára, nekiugrottam új gyurmámnak, mint bolond tehén a fiának. Amint a szivárvány színei megvoltak, valahogy nem érdekelt, mennyi az idő, mikor leszek kész, és amikor a hót nyomi kis figurák felkerültek a Picúr tortájára, akkora energia szabadult fel, hogy összepakoltam minden fent leírt dolgot, és közben egyfeszt írni is akartam. 

Hagymalekvár... lilamánia 1.0...

Most itt ülök, minden kész, a konyha jégverem a hagymalekvár-illat kiszellőztetése miatt, rágcsálom a lilakáposzta torzsáját, mert persze éhes vagyok, de most szussz van... Holnapra kell is :D

(Sült)tökölődés

Évek (!) óta küzdök azért, hogy finnyogiék bevegyék a sült tököt. Vagy a sütőtököt... bármiben, akármiben, akárhogyan... De nem megy. Pedig én nagyon, de nagyon szeretem, gyerekkoromban a tél favoritja volt a búzacsíramálé mellett. Szülők hétvégi piaci beszerzőkörútjának áhított gyümölcse... Mindig készen vettük, és harcok folytak az égett sarkokért... Hmmm... Nos, itthon nem kell K1-re vetemednem, hogy megkaparintsam a legsültebb falatokat, pedig magam sütöm, sőt, 2 évig saját termésből követtem el... 

Kétségtelenül ronda tökfejek

Idén beújítottam, más fajta tököt vettem - merthogy halloween-ra a hosszúkás (orange) nem jó. Nos, a góliát sem a legszuperebb, viszont cserébe nem ízletes, 15 nm-en 3 darab szörnyszülött termett úgy, hogy bozótvágóval kotortam ki az indák közül, melyek nem mellékesen átmásztak a szomszédhoz... Szóval: gáz... Jövőre, ha az új életem mellé visszatársul a régi, meglátjuk, mi terem a kertben, reményeim szerint nem csak bukfencet fogok vetni bele. Sütőtök kell, mert...

...SIKERÜLT beletennem kajába úgy, hogy NEM BUKTAM LE, bibíhaha!!! Sőőőt, eladtam répatortának, és kikérték finnyogiék maguknak, hogy ez nem sülttöktorta, hiszen az hülyeség, ez finom, azt meg utálják...

Sülttök-pite dióval

Hozzávalók:

- 45 dkg sülttök kikapart, magtalan belseje

- 45 dkg liszt

- 20 dkg cukor (ha a tök nem elég édes, lehet 30 dkg is)

- 1 sütőpor

- 1 tk szódabikarbóna

- 1 tk őrölt fahéj

- 1 tk só

- 1 dl olaj

- tetejére opcionálisan dióbél, mazsola, stb. tehető

Elkészítés:

1. a sütőtököt (1 átlagos hosszúkás darabból a 45 dkg 2x lazán kijön) daraboljuk fel 12 darabba. Ha szeretjük a pirított tökmagot, nem kell kimagozni, majd megesszük sütve a magokat. Ehhez 180 fokos sütőben 30-40 percig szoktam sütni a szeleteket. Tapasztalat, hogy a kápiához hasonlóan minél pörkösebb, annál édesebb a végeredmény.

2. a kihűlt szeletekből 45 dkg-nyit kikanalazunk, a cukorral, sóval, fahéjjal összekeverjük. Külön pépesítést nem igényel, szét fog mállni a cukortól. 

3. a sütőt 150 fokra elkezdjük előmelegíteni. Közben a lisztet a szódabikarbónával, sütőporral összekeverjük, a sülttököt az olajjal lazítjuk, és összeöntjük a liszttel.

4. 20x30-as tapadásmentesített tepsibe, vagy jénai tálba öntjük, dióval, mazsolával megszórjuk a tetejét és enyhén belenyomkodjuk, majd a 150 fokos sütőben 40 pecig sütjük ajtónyitogatás  nélkül.

5. langyosan szelhető. Extra bónuszként sárgabarack lekvárba mártogathatjuk.

Vittünk a bölcsibe is. Merthogy a Picúrt lassan-lassan beszoktatom. Szegénykém ott nem evett belőle. De ez egy másik történet lenne...

Káposztás (c)vekker

Mondhatnám, hogy mindenki szereti valahogyan, de ez nem így van - a káposztás tészta (is) nagy vízválasztó az ízlések és pofonok világában. Korábban, nagy káposztaszerelmetesként azt hittem, annyi lehet a különbség, hogy porcukorral vagy őrölt borssal eszi meg az ember fia-lánya...

Hozzávalók (2 személyre):

- 2 tojásból gyúrt tészta

- fél fej káposzta

- 2 ek olaj

- 4 ek cukor

- 1-2 ek só

- szóráshoz (levendulás) porcukor

és/vagy

- őrölt bors

Elkészítés:

1. a káposztát gyaluljuk le. Gyalu hiányában késsel daraboljuk fel úgy, hogy a torzsát a negyedrészre vágott káposztából nyessük ki, majd vékonyan szeljük fel a káposztát. Ehhez sniccerszerűen bitang éles késre lesz szükségünk, ha nem akarunk sokszor csúnyákat mondani. Cserébe, ha lecsúszik a kés a káposztáról, lesz mivel elvágni az ujjunkat. Nem is értem, miért nem kunyeráltam még el Anyum gyaluját...

Sózzuk be a káposztát, és jól nyomkodjuk meg. Hagyjuk fél óráig az ozmózist dolgozni, majd jó alaposan csavarjuk ki a sós léből a káposztát, a levet meg öntsük ki.

2. egy magas falú serpenyőben karamellizáljuk az olajon a cukrot, majd tegyük bele a kicsavart káposztát. Serceg, és szemmel láthatóan lesznek karamellmaszlagok és káposztacsíkok - ne adjuk fel, kevergessük kitartóan, ugyanis a káposzta még fog vizet kiengedni magából, és a sós vízben feloldódik a karamell annyira, hogy az jó legyen nekünk.

3. közben kifőzzük a tésztát, és lecsepegtetjük.

4. a káposzta akkor jó, ha fakanállal vagy villával szétkenhető erősebb ráhatásnál. Frissen őrölt borsot szórunk rá, és összekeverjük a tésztával.

Azonnal tálaljuk, ízlés szerint további borssal erősíthető, vagy porcukorral szórva lágyítható. Lepirítva újramelegítve sem rossz...

Diós-padlizsános tagliatelle

fészek

Na jó, ez arcolás, mert ez sima széles metélt. Még akkor is, ha fészektészta alakban szárítottam ki. Ez volt az utolsó eset, inkább vigyázok, hogy ne törjön össze a hosszú szárú szárított széles metélt, mint azon görcsöljek, hogyan szellőztettessem a dobozt, hogy tutin, mindenhol kiszáradjon a tészta, és ne penészedjen össze a dobozban...

grillázslap a diómaradékból

A szószról meg csak annyit, hogy ritkán lövök ennyire a család ízlése mellé: nagyon masszív lett (volt épp 20 fok odakint, bikiniben festettem ebéd után a kerítést OKTÓBERBEN!), és a pirított dióhoz a Manók még kicsik. Persze, felparadicsomozva a maradék a padlizsános-lasagne-hoz eltűnt egy pillanat alatt, még jó, hogy a diószórás választhatósága miatt nem tettem a szószba. Nem baj, lett belőle grillázslap :).

A szószrecept a lasagne-nál le van írva, nem követek most el copy-paste játékot. A paradicsomot le kell róla képzelni. Amúgy azzal tényleg könnyebben fogyasztható/emészhető...

Téliesen masszív alap

Országjáró gránátos

Van a krumplistészta. Olyan, mint a paprikás krumpli, vagy úgy általában bármilyen családi szájhagyomány útján terjedő receptféle, ami mindenhol más. Egy kicsit. Országrészenként viszont alapvető ételfilozófiai különbözőségek lehetnek. Az egyik ilyen kedvencem a krumplis tészta, ami mára már összeszedtem innen-onnan, és kicsit sem hasonlít a menzai gránátos kockára.

Mert Baranyában tejföllel eszik. Viharsarokban kolbásszal. Jászságban lepirítva (=melegítve, vagy másnap). Én szeretem a tésztaféléket csőben sütni. NO: így készül a Ditke-féle kolbászos-tejfölös, mozzarellával sütőben összesütött gránátos.

Hozzávalók (3-4 személyre):

- 3 tojásból gyúrt nagykocka tészta

- 4 közepes burgonya

- fél szál füstölt kolbász

- 10-15 dkg mozzarella

- 1 nagy pohár tejfől

- só, bors

Elkészítés:

1. a krumplikat héjában megfőzzük, és a kezünk azbesztfokozatától függően gyorsan meghámozzuk őket. Villával összetörjük, esetleg burgonyatörővel, ilyen kis mennyiségnél én szeretem összedzsuvázni a törőt. Sózzuk, borsozzuk, elkeverjük a tejföllel.

2. felkockázzuk, vagy vékony félszeletekre vágjuk a kolbászt. Ha gyerekek nem esznek belőle, csípős variáció ajánlott. Plusz zsiradék nélkül serpenyőben gyorsan lepirítjuk a kolbászt, majd a serpenyő tartalmát cakkonpakk a krumplimasszához keverjük. Többször kóstoljuk, elég sós-e... Közben a sütőt 200 fokra elkezdjük előmelegíteni.

3. kifőzzük a tésztát. Ha frissen gyúrt, akkor amint feljönnek a víz tetejére, kész is. Ha már száraz tésztával dolgoztunk, kell az 5 perc főzés.

4. a főtt, lecsepegtetett tésztát óvatosan, kis adagokban a krumplihoz keverjük. Tűzálló tálba tesszük, tetejére megy a mozzarella, és a sütőben 10-15 perc alatt készre sütjük. Azonnal, vagy később visszamelegítve is elfogyós...

(Ga)libafutam libatepertővel

Azt hiszem, most már fellégezhetek (első körben) a jövő hétvégi, családi szülinapos Márton-napos menüvel kapcsolatban: Lúd Milla menünkénti alkotóelemeire felbontva és zacskózva a fagyasztóban várja jobb sorát.

Mit ne mondjak, nem volt egyszerű: 2 héttel az esemény előtt a tuti beszállító közölte, hogy nincs már liba... Utána a kettes számú megbízható forrás szerint (V bácsi) sincs liba. A hármas számú helyen van liba, de konyhaelőkészítsem magamnak... Utána persze már lett volna liba máshonnan, de a tuti hármast, ahova beígértem magam, már nem mondhattam vissza...

Azt hiszem, a végén már nem is tudom, hányan kerestek nekem embert, aki megkopasztja Lúd Millát...

De végül V bácsi talált nekem bérgyilkost, így a szomorú kék libaszemekkel csak egy pillanatig szemeztem, a piszkos munkát elegánsan áthárítottam. Berezeltem, ez a szomorú valóság. Hiába, én sem vagyok már a régi :S. Viszont a darabolás része megmaradt szerencsére, így a régi biológus-tanonc érdeklődésével már konyhai alapanyagként, és nem libusként boncolgattam és áztattam ki a jövő hétvége 2. számú főszereplőjét. 

Így a tervezett menüt is meg merem osztani, persze addig még sok minden történhet, de ha ide bepötyögöm, már nem sumákolhatom el :))).

- Rozmaringos libaleves, házi cérnametélttel

(mármint, úgy házi, hogy én fogok vele szuttyogni - persze, a lúdgége, vagyis csigatészta stílusosabb lenne, de tizenemberre ezt most nem vállalom be egymagam, és jó kifogás ugyan, de csigatészta-pödörgetőm sincsen :))

- Lilalibacomb - sült libacombik hagymalekvárral és lilakáposztás cvekedlivel

- Fokhagymás libamell tejfölös-savanyúkáposztás tepsis burgonyával

- Állati pogácsa - libatepertővel, vele sült zsírjával

- Plusz torta. Amit még nem tudok, milyen lesz, még magammal sem jutottam közös nevezőre a témában... Bevonatos és figurás is legyen, ne full csoki, de ne is full (mű)marcipán, ugyanakkor a töltet is tetsszen a Manónak... Lúdláb? Feketeerdő? Klasszikus-kislányos rózsaszín epres-tejszínes? Majd kialakul addigra... :)

Fokhagymával frissen sülve, friss snidlinggel és póréval

MOST mindenesetre kisütöttem a libatepertőt, azt nem volt lelkem lefagyasztani. Addigra tuti elfogy, de majd boltit teszek a pogiba :P


Hozzávalók:

- 1 liba bőrös hája vagy 1 kg bőrös háj a boltból
- só
- 2 gerezd fokhagyma

Elkészítés:

1. a libabőrt megtisztítjuk, megmossuk, felkockázzuk. Kevés vizet öntünk egy tapadásmentes, magas falú edénybe, vagy jénai tálba (ez az utolsó mohikánom), hozzátesszük a libahájat.

2. takaréklángon, néha kevergetve fél óráig sütjük. Ekkor sózzuk, leszedjük a zsír nagy részét, és beledobjuk a feldarabolt fokhagymákat.

3. gyakran kevergetjük innentől, még kb. fél óráig. Ekkor a zsírt hűlni hagyjuk, a tepertőt pedig szűrőlapáttal tálra szedjük. Elrettentően kevés lesz, de legalább nem zacskós :)).

Tésztagyár

Teljesült. A kívánságom. Drága Ínyenc bloggerinánk beleültette a kisördögöt a fülembe hónapokkal ezelőtt az sk lasagne-val. 20 éves emlékek törtek elő: a tésztagyúrás, a száradó tészták illata, a csigatészták órákon át történő bögyörgetése... Az elcsent nyers tészta íze, a frász élménye, amikor Mama egy - szerintünk pihenős, szerinte - unatkozós délután felállt, és így szólt "kislányom, gyúrok 5 tojásból tésztát"... Pfff, pihi vége... 

"A" masinéria

Merthogy nekünk nem volt tésztagépünk, a Mama prímán tudott hajszálvékony tésztát nyújtani, KÖR alakban. Nekem a kör sosem ment, node, voltam 12 éves talán :). Az esélytelenek nyugalmával konstatáltam, hogy ez nekem biza sosem fog menni. Aztán évek teltek el, de az illatemlék egy nagyon komisz dolog. Belemászik a szaglóidegek mögé egy klassz helyre, és oda-vissza alapon működik: ha erősen elképzelünk egy szituációt, az orrunkban érezzük az illatot, és viszont: teljesen alfa állapotban is mellbevágó emlékáradat ronthat nekünk egy, az orrüregbe áramló illatfelhő miatt... 

De a technika csodás, tojást meg lehet kapni, a tészta pedig a top favorit. Szinte bárhogy megeszik - SŐT! : tömik, falják, repetában. Összességében szerencsés vagyok :)

Mostanra nem sikerült ugyan az áhított tömeggyártást megvalósítani, de van 1-2-3 kipróbált tésztaság :)

A recept minden esetben ugyanaz: csak tojással, csak BL55-ös finomliszttel - egyenlőre.

Hozzávalók:

Ez azt jelenti praktikusan, hogy egy kiló tésztához 8 tojást számolva, tekintve a tojások átlagos nettó 50 grammos súlyát, egy tojáshoz 75 gramm lisztet kell MINIMUM számolni. Ez nem az a bögrés-süti játék, ahol ki lehet centizni a lisztet - kell az összegyúráshoz, kellhet több, ha a tojás nagyobb vagy hígabb (ezt így mondják? Hmmm... Nem hiszem...).

Levestésztához 3-4 főt tekintve elég az egy tojással begyúrt tészta.

Körethez kell a 2 tojással begyúrt mennyiség (nagykocka, metélt).

Lasagne-hoz nem tudok 4 személyre főzni, mert adott a 20x30-as tepsiméret, 6 főre pedig 3 tojással begyúrt tészta szokott kelleni.

Elkészítés:

A nagyjából kimért lisztkupac közepén mélyedést készítünk, ide ütjük fel a tojás(oka)t, és tojásonként egy nagy csipet sót szórunk rá. Gyúródeszkán összedolgozzuk - ha lágy (=nem pattan vissza, ha falhoz vágjuk), még szórunk egy fél maroknyi lisztet a deszkára, és tovább gyúrjuk. Ha sok tojással ugrunk neki a történetnek, mint az egyszeri asszony (=én :)), akkor megértjük, mi az a gyúróasszony-tricepsz. A Mama úgy mutatta anno, hogy a gombóc közepére támasztjuk a bal hüvelykujjat, és a másik marokkal ráhajtogatjuk azt, ami alatta van, így veszi fel flottul a tészta az alul levő lisztet. Szerintem ezt nehéz vizualizálni, én meg nem tudok lisztes kézzel fotózni...

Ha az a tipp, hogy elég kemény a tészta a gépezéshez, akkor konyharuhával (én műanyag edénnyel) letakarjuk, és hagyjuk pihenni. Esetleg fóliával jól becsomagolva hűtőbe is lehet tenni pár órára. Ekkor felnedvesedik, és kell még liszt hozzá, de még mindig jobb, mint kidobni, mert benéztük az órát, és már hajnali egy van, és a jobb vállizület elkopott a tésztagép tekerésében...

Egy órával később a tésztát 6-8 cm vastag rúddá alakítjuk, és pogácsányi szeleteket vágunk belőle.  Egyszerre max 8-10-et, ennyi kell ahhoz, hogy szikkadjon az aktuális nyújtott állapot, és még nem szárad ki az eleje, mire az utolsót is végigtekerjük.

Fokozatonként nyújtjuk az összes pogácsát - az első fokozat után tésztalapok lesznek, persze. Utána, ha tuti állagú tésztát csináltunk, a fokozatonként minden lapot tovább nyújtunk. Ha már túl nagy, kettévágjuk a lapokat. Ha ráncolja a gép, lisztezzük meg a lapokat.

Lasagne a 6-os fokozatnál kiszállhat. Ha frissen meg tudjuk csinálni, már az 5-ös fokozat is jó lesz.

Cvekedli, széles metélt, ravioli, tortellini a 7-es fokozatnál.

Eperlevél, kiskocka a 8-as fokozatnál.

Cérnametélt a 9-es fokozatnál.

Darabolás:

1. kézi darabolás: a kinyújtott lapokat hagyjuk szikkadni, majd finoman a lisztezett deszkán végighúzzuk a lapokat, és 4-5-öt egymás tetejére tudunk tenni, és egyszerre darabolni. Ha szerencsénk van, adtak a géphez párhuzamosított derelyemetszőt (= 3 karika darabol egy mozdulattal), és akkor nem kell egymás tetejére tenni a lapokat. 

2. gépi darabolás: ha a géphez jár daraboló cucc, akkor a cérnametéltet és a széles metéltet (nekem ezt a kettőt tudja a masina) a nyújtás utolsó fázisa után AZONNAL a metélőbe kell tenni, különben a szikkadt fidri-fodri tésztát hosszas könyörgés és fenyegetőzés után sem lehet beleszuszakolni, és lesz sok vékony lapunk gépi tészta helyett.

Képekben:

1. Padlizsános lasagne

2. Gránátoskocka magyarországi körtúrán

3. Diós-padlizsános tagliatelle

4. Lógósleves (legeslegelső cérnametélt)

5. Káposztás (c)vekker

Nemrendesleves - kerti zöldek egy rakáson

Döbbenet. Míg én állati büszkén tettem az asztalra a vasárnapi vendéglátásnál a zöldséglevest, mondván, hogy MINDEN a (z azóta ősziesített) kertünkből van, azt hiszem, barátaink gyermekeinél én örök életre elvágtam magam, és azonosítottak a "néni, aki egy rendes levest sem tud főzni" sztereotípiával :(. Pedig a paszternákot nem is kockázva tettem bele, hanem a sonkahagymával karöltve krémalapot csináltam, és a vajon (!) párolt zöldségeket ezzel a krémalappal és vízzel öntöttem fel. Finoman (!) szólva nem ment át. Az egyik a látványtól elfutott, a másik betyárbecsülettel evett-turkált-válogatott-meghagyott. Teljes kudarc... :(

Még az a szerencse, hogy legalább a saját kölkök degeszre tömték magukat, valahogy társaságban mindig összeszedik magukat.

Próbáltam rendet rakni a tányérban, de így is nemrendesleves lenne, azt hiszem :)

Hozzávalók:

Krémalaphoz:

- 3 szál paszternák

- 4 sonkahagyma

- 4 gerezd fokhagyma

- 2 ek tejföl

- só

Leveshez:

- 2 marék zöldbab

- 2 marék zöldborsó

- 2 marék felkockázott sárgarépa

- 1 marék kukorica

- 2 sonkahagyma vastagabb szeletekre vágva

- 1 ek vaj

- só, bors

- tárkony

Elkészítés:

1. a krémalapot úgy készítjük el, hogy az összetevőit felkockázva annyi vízben, amennyi ellepi, puhára főzzük, majd leturmixoljuk.

2. a többi zöldséget a vajon megpároljuk kevés víz hozzáadásával. Amikor puhulni kezdenek, hozzáadjuk a krémalapot + 2x annyi vizet. Sóval, őrölt borssal, tárkonnyal ízesítjük.

3. ha nem találtatik eléggé tartalmasnak, kevés (max. 2 maroknyi) tésztával gazdagíthatjuk.

Tipp: 1-2 tetszőlegesen választott húsleveskocka is elbillentheti a tartalmasabb irányba, illetve sonkachips vagy crouton jól vegyül vele.

Állati kifli - vajjal, kacsazsírral, tarjával töltve

(Alternatív kiváltása a pogácsaszaggatás "nyújtom-szaggatom-maradékot újranyújtom..." nemszeretem részének. Mármint a pogácsatészta kifli alakzatban történő megsütése. Plusz hab a tortán, hogy noha én a "inkább növényi zsiradék" és "ne tömjük magunkat halálra szénhidráttal" elveket vallom, a tény az tény: a vaj és a liba/kacsazsír tarol a tálcára tolva. A tarja pedig mindezzel körbetekerve... Nos... Kell néha bűnözni azért, hogy ne felejtsük el az elveinket.)

Pogit sütni mindenki tud. Anyu/mama receptjét, vagy éppen a barátnőtől elcsent rafinériáját hétvégente, gyerekzsúrra el-elköveti. Ezt az összetételt konkrétan barátnőmtől nyúltam le, a töltelék akkor és ott füstölt sajt volt, roppant behízelgő. Az ötlet is onnan jön: első körben pogácsa, a maradékból pedig 2 kör alakú nyújtás, és 24 kifli. Pikk-pakk... Ja, az alaprecept 1 Rama kockát ír, de gyanúsan sültes ízű volt az a pogi ahhoz, hogy lebukjon: előző napi sült liba alól csurranó-cseppenő libazsír pici fűszerezéssel kiváltotta a margarin egy részét...  Nekem rozmaringos kacsasült zsírja volt szebb napokra elarchiválva a hűtőben, és a szebb nap eljött...

Hozzávalók 4-6 személyre (sör-bor-beszélgetés mellé, vagy csak úgy: uzsira):

- 50 dkg liszt

- 1/2 ek só

- 1/2 sütőpor

- 5 dkg vaj

- 5 dkg sült zsír

- 15 dkg margarin

- 1 kis pohár tejföl

- 1/2 friss élesztő

- 60 ml tej + 1 kockacukor

- 1 tojás

Tölteléknek:

- tarja (vagy füstölt sajt, bacon, nagyjából mindegy, csak ártson :)) feldarabolva, esetleg nagylyukú reszelőn lereszelve

Tetejére:

- kenéshez: 1 tojássárgája, vagy 1 nagy kanál tejföl

- szóráshoz: szezámmag, lenmag, napraforgómag, ...

Elkészítés:

1. a kimért liszthez adjuk hozzá a sót, sütőport, morzsoljuk bele a fagyos zsírt, feldarabolt vajat és margarint. Ez az egyik legkedvencebb manuális folyamatom a konyhában: addig morzsolászni, amíg totál homogén nem lesz :).

2. a langyos cukros tejben futtassuk meg az elmorzsolt élesztőt.

3. a liszthez adjuk hozzá a tojást, a tejfölt és az élesztőt. Dolgozzuk jól össze. Elég lágy, de nem letapadós tésztát fogunk kapni. Kelesztőtálba bele, langyos helyen kelesszük duplájára.

4. kezdjük előmelegíteni a sütőt 200 fokra.

5. ha csak kifliket csinálunk, osszuk a tésztát 4 cipóra, és nyújtsuk a tésztákat nagyon vékonyra (2 mm). Kör alak előnyben, ugyanis 12 részre cikkezzük fel egyenként a köröket. A tölteléket a körcikk ívéhez halmozzuk, a két csücsköt ráhajtjuk, majd szorosan feltekerjük.

6. sorakoztassuk tepsibe a kifliket, kenjük meg a tetejüket tojássárgájával (tejföllel), és ízlés szerint szórjuk meg a kifliket magvakkal. Hagyjunk helyet a kiflik között, nőni fognak.

7. 200 fokon 12-15 perc alatt sül ki egy adag. Hideg őszi délutánokon (vagy mint most éppen: blog írás közben :)) testes vörössel (borral, persze :)) jól csúszik ;)

Padlizsános lasagne

Imádták. Mindannyian :)

A tésztatekerésnél teljes létszám, lánykák segítettek (hurrá, én is csak most barátkozom a ketyerével), mivelhogy saját tészta, nagy az öröm... Nekem a legjobban :).

A padlizsános ragu titok volt, márminthogy padlizsános, mert amúgy élből előítélet.

Tetejére mozzarella... Hmmm... Azt hiszem, elő kell kapnom a szobabicikli adapterét valahonnan, nem lesz ennek így jó vége...

Nodehát, recept ugye:

Hozzávalók (4-6 személyre):

- 2 kisebb padlizsán

- 4 sonkahagyma

- 3 gerezd fokhagyma

- 3 ek olaj

- 20 dkg gépsonka

- 2 ek friss, vagy 2 tk szárított kakukkfű

- 1 ek friss, vagy 1 tk szárított bazsalikom

- csipet reszelt szerecsendió

- 20 dkg reszelt mozzarella

- 2 dl főzőtejszín

- 2 dl házi ketchup

- 3 tojásból gyúrt tészta

- reszelt mozzarella a tetejére

Elkészítés:

1. gyúrjunk 4 tojásból tésztát. Takarjuk le egy edénnyel, hagyjuk pihenni.

2. a padlizsánt hámozzuk meg, szeleteljük fel vékonyan. A sonkahagymákat pucoljuk meg, karikázzuk fel. A fokhagymát reszeljük le, vagy finoman aprítsuk fel, esetleg, ahogyan anno egyik nyári éttermi munkám során láttam: klopfolóval verjük agyon:).

Az olajon egy méretes serpenyőben pároljuk puhára őket. Közben sokszor kell vizet önteni alá.

3. ezalatt a gépsonkát reszeljük le nagylyukú reszelőn. Ha már puhult a padlizsán, tegyük a sonkát a raguhoz, ízesítsük sóval, kakukkfűvel, bazsalikommal, szerecsendióval. Tegyük hozzá a tejszínt és a 20 dkg reszelt mozzarellát is. Vegyük le a tűzről, hagyjuk hűlni kicsit.

4. a lasagne tésztát elkészítjük a tekerentyűvel - több lépésben, fokozatról-fokozatra, de nem a legvékonyabbra kinyújtjuk a lapokat. Egy pogácsányi tésztából lesz kb. egy lapnyi amőboid.

5. a sütőt előmelegítjük 200 fokra.

6. egy tűzálló tálat vajjal/olajjal tapadásmentesítünk. Pár ek ragut teszünk az első réteg tészta alá. Utána rétegezés: tészta-ragu-pár ek. házi ketchup, megint tészta-stb. A tetejére ragu maradjon, erre megy a reszelt mozzarella.

7. a 200 fokos sütőben a sajt kellemes barnulásáig sütjük. Pinot Noir. Mármint, az illik hozzá. Mint a padlizsánhoz általában :)

Ajvár - a vega tatár beafsteak

Magyarország a gasztrofesztiválok kisországa - ez a mondás. Így minden valamirevaló településnek van tarhonya-lecsó-töltött káposzta-rétes-stb. fesztiválja.

Szerb behatásoktól nem mentes kicsiny falunk sem kivétel ez alól: vagy egyrészről a falunapi polgármesterek főzőversenye, másrészről az ajvárfesztivál. Szégyen, vagy sem, mindeddig nem tudtam azt sem, hogy ez ehető, nemhogy kenyérre lehet kenni, hiába, no, én itt csak "gyüttment" vagyok. Kérdésemre, miből is, hogyan is: sült kápiából, meg padlizsánból. Kettes számú majomcsukafejes: megtudtam, hogy a kápia a paprikafajta neve. Vertem a fejem a falba, amikor beugrott, hogy vmi hasonló humbuk névvel illetett grillezni való paprikapalántát rám akartak a Mars téren tukmálni, és én nem hagytam, mondván, nincs helyem rá, és nagyokat nyeltem a rebarbara tő láttán, amit szintén ott kellett hagynom. Elfért volna a kápia is, de most már mindegy - a lényeg, hogy helyben sikerült a zöldségesnél lőni kápiát (a Bélánál, ki másnál  :)).

Azt hiszem, beleszerettem a kápiába. Most mentettem el magokat, jól csinálok majd palántákat. Teljesen szét vagyok amúgy meg csúszva, kemény jövő hetem lesz, és talán pár hetem van az édes itthonlétre csupán, és véget ér az 5éves a baba-nyaralás. Én meg úgy tervezgetem a jövő nyári kertemet most ősszel, mintha tuti biztos lennék abban, hogy majd tudom is csinálni... 

Ja, az ajvár - csakhogy a címadóról is essék pár szó - alapja egy nagyon jól elálló, sötét húsú, édes ízű paprika, amit gyerekkoromban is ettem tutira, mert semmivel össze nem vethető íze és illata van. A paradicsompaprikához (nem, nem a kaliforniai paprika) hasonló, de attól még édesebb, és nem olyan roppanós, nem olyan lédús. Megsütve még akkor sem keseredik, amikor fekete a héja (állítólag így a normális sütni).

Ajvár - betöltve

Gyors futás a kertben, lekapkodtam, amim még volt (jövőre fokhagyma is kell), és kidolgoztam egy saját ajvár-receptet (mivel őshonosat nem ettem, nem is tudom, milyennek kell lennie) - amit szerb ősanyáink tuti nem tettek bele, az a worchester, de az olyan jól simul mindenben, hogy nem tudtam kihagyni.

Hozzávalók:

- 1 kg padlizsán

- 1/2 kg kápia paprika

- 4 sonkahagyma

- 4 gerezd fokhagyma

- 1 dl paradicsomlé

- 1 ek balzsamecet

- 1/2 ek worchester

- 1/2 ek só

Elkészítés:

Fekete-piros tánc a sütőlapon

1. csumázzuk ki a paprikákat, és vágjuk félbe a padlizsánokat, majd sütőpapírral/sütőlappal kibélelt tepsiben süssük meg 160 fokon őket. Ez két lépcsős lesz, mert a padlizsánok hamarabb (25-30 perc alatt) megpuhulnak, míg a paprikáknak minimum kétszer ennyi időre van szükségük a süléshez (megjegyzés: azt hittem, a sült padlizsán illata felülmúlhatatlanul masszív... Nos, a sült kápia lazán kenterbe veri...)

2. a megsült cuccokat nagyon jól záródó tetővel rendelkező edényekbe szedjük, és amíg teljesen ki nem hűlnek, ne is nyissuk ki a dobozt,  így héjuktól könnyen meg lehet szabadítani majdan a zöldségeket.

3. közben: aprítsuk fel a sonkahagymát, fokhagymát, adjuk hozzá a sót, paradicsomlevet, a balzsamecetet és a worchestert. Botmixerrel pépesítsük.

4. a kihűlt padlizsánok magját és héját dobjuk el, a puha belsejét tegyük a hagymapéphez.

5. a kápia héja, ha minden jól ment, könnyen lehúzható, mint egy fólia. Ahol kicsit jobban megsült, ott nyilván nem adja magát könnyen - nekem az egész elég macera volt, mert még forrón fotóztam, és nem tettem azonnal edénybe a paprikákat. A paprikák húsát is dobjuk a hagymapéphez. Botmixer segítségével készítsünk homogén pépet, ízlés szerint ekkor még utóízesíthető borssal, chillivel.

Hűtőben kis üvegben 1-2 hétig eláll, ha csak tiszta kanállal/késsel nyúlkálunk bele. Le is lehet fagyasztani, én most a tiszta üvegekbe szedett ajvárt gőzben kidunsztoltam, kíváncsi vagyok, meddig áll el.

Mártogatósnak pálcás húsokhoz vagy minifasírtokhoz korrektnek mondanám. Pirítósra kenve pedig a tatár beafsteak vegetáriánus megfelelője. Húsmentesből nem is tudnék többet-jobbat kihozni. A Pinot Noir vagy éppen egy kellemes bordeaux-i cuveé ugyanúgy megállja a helyét mellette.

Rozsos pirítóssal, sült sajttal a tetején... Csak a szádban olvad...

Egy kis lilasüti - szilvandulás rácsos linzer

(Szilvandula = szilva + mandula + levendula)

Annyira jó, hogy van szilvalekvár! Pedig, amikor az üvegeket lejmoltam, harácsoltam, kukáztam, mindenki azt kérdezte, "ki eszi meg azt a sok lekvárt?". Én konkrétan bármikor, majdnem bármiben, csak úgy magában is, kanállal, de a család inkább sütiben fogyasztja.... Ez a linzerrecept pedig Horváth Rozi-alapokon álldogál, csak ott dió a szentírás, én meg jól mandulát tettem bele...

Hozzávalók:

- 500 g liszt

- 25 dkg margarin

- 20 dkg cukor

- 10 dkg darált mandula

- 1 tojás

- 2 ek tejföl

- 1 sütőpor

- fél citrom reszelt héja

- fél tk fahéj

- csipet só

- tölteléknek 30 dkg szilvalekvár

- kenéshez 1 tojássárgája

- szóráshoz levendulás cukor

Elkészítés:

1. a liszt 2/3 részét a margarinnal elmorzsoljuk. Hozzátesszük a cukrot, a sütőport, a fahéjat és a sót.

2.  a liszt közepébe mélyedést készítünk, beletesszük a tojást, citromhéjat, a reszelt mandulát és a tejfölt. Összedolgozzuk, közben lisztezzük. Az írt 500 g liszt irányadó - a tojástól, tejföltől függ, mennyit vesz fel a tészta. A lényeg, hogy lágy, de nem ragacsos anyagot kell kapnunk, amit fóliába tekerve a hűtőbe tegyünk be legalább fél órára.

3. ha a tészta megdermedt a hűtőben, melegítsük be a sütőt 180 fokra, és egy 25x35-ös tapadásmentes(ített) tepsibe nyújsuk bele a tészta 3/4 részét.

4. a maradék egy negyed részt nyújtsuk ki olyan vastagra, amilyen a tepsiben lévő (5-8 mm), és derelyemetszővel vágjunk ujjnyi vastag csíkokat. Nagyon lisztezett felületen dolgozzunk, mert ragadni fog, amint megmelegszik a tészta - a kezünktől, a beszűrődő napsugaraktól, vagy a konyhalámpa fényétől...

5. kenjük a lekvárt a tepsiben lévő tésztára - amint a képen is látszik, én lehet, többet teszek rá, mint kellene, de így a jó - ha nem porlik a tészta a szánkban, hanem krémesen omlik :).

6. a csíkokat oszlassuk el a süteményen - kb. 2x akkora legyen a hézag, mint a csík. Kenjük meg a tojássárgájával, és mehet az előmelegített sütőbe.

7. a tészta 20-25 perc alatt megsül - amikor aranybarna a tészta felülete, akkor jó. Még forrón gazdagon meghintjük levendulás cukorral. Ha kihűlt, teasüti-méretűre daraboljuk.

Falunapi sütistál a néptáncos standra

Worchesteres sajtfasírt chillis paradicsomszószban

Ez most nagyon gáz: megvan fejben a sztori, de nem találom a fotót... Hmmm... Fekete lyuk?

Mind1, nem panaszkodhatok, van mit írni régebbi dolgokról, és onnantól, hogy nem up-to-date a bejegyzés, végső soron a sorrend sem számít... :)

Előkotortam ezt a fasírtos fotót, csak, mert jók a színei. Valójában semmi extra, csak kíváncsi voltam, hogy milyen az alkoholmentes Bloody Mary hússal erősítve. A worchester a sajtos fasírtban van, a paradicsom meg a mártásban. A vodka meg az üvegben maradt - nem lehet mindig alkoholizálni, bár a chilli helyett/mellett ugyan elfért volna egy kis BOLS is :D.

Hozzávalók:

- 40 dkg darált hús
- 30 dkg reszelt sajt (házi jobb: mert nem olvad a forró olajban azonnal)

- 2 ek worchester

- 3 nagy bazsalikomlevél felaprítva

- 1 húsleveskocka 1 dl vízben feloldva

- 3 nagy rozskenyérszelet

- 1 tojás (elhagyható)

- panírmorzsa a forgatáshoz

- olaj a sütéshez

Szószhoz:

- 5 dl paradicsomlé

- 1 kis babérlevél

- 2 chilli

- só, őrölt bors ízlés szerint

Elkészítés:

1. a rozskenyérszeleteket a húslevesalapba beáztatjuk.

2. a húst a tojással, worchesterrel, bazsalikommal és a sajttal összekeverjük. A rozskenyeret széttrancsírozzuk és a masszához keverjük.

3. evőkanál segítségével kis adagnyi fasírthúsból golyókat/lapokat formázunk, panírmorzsába forgatjuk.

4. forró, bő olajban megsütjük, lecsöpögtetjük, majd tálalásig melegen tartjuk.

5. a szószhoz a paradicsomlevet a fűszerekkel összeforraljuk, és mártogatósként kínáljuk a fasírtokhoz.

(még mindig Santana... :) )

Piskótatekercs - E-mentes, klasszikus, lustaságos...

Azt hiszem, most megint post-hullám következik. Egyrészt, mert elértem a kritikus tömeget (írnivalóra gondoltam :))), másrészt, mert most nem tudok mást csinálni. Alhatnék is, de a 3. kávé lezárta ezt a kérdést :).

Kezdem egy gyors édességgel - készíteni és leírni sem tart sokáig. Szüretelő mulatság volt az ovikában, és sok tojásom volt (mert harácsoltam a tojásokat, várva a tésztagépre :)), viszont örökös időhiánnyal küszködök, kiegyeztem egy piskótatekerccsel. Kevés olyan recept van, aminél nem használok mérleget, talán ezért is szimpatikus a piskótakészítés nekem. Persze, oda kell figyelni rá, mert ha nagyon megsül, nem lehet tekerni, ha meg nyers marad, összeragad az összeesett tészta. De ezt leszámítva... primkó.

Hozzávalók egy nagy tepsihez (a Mamám mindig így készítette):

- 8 tojás

- 8 "csapott" ek cukor

- 8 "púpozott" ek liszt

- pici csipet só

- töltéshez  LEKVÁR (nem dzsem! :)) - a legtutibb a házi baracklekvár

- szóráshoz porcukor, vagy házi levendulás cukor

Elkészítés:

1. melegítsük be a sütőt 180 fokra. Légkeverésnél elég 160 fok is.

2. válasszuk szét a tojásokat, a fehérjéket magas edénybe, a sárgákat keverjük simára.

3. kanalazzuk a lisztet és a cukrot külön poharakba: a csapott ek. nem szó szerint értendő: egy evőkanálnyi cukrot csuklóból lazán mozdítsunk meg; a púpozott viszont szó szerint értendő: ami nem szóródik le a kanálról, maradhat.

4. a fehérjéket egy csipet sóval verjük kemény habbá magas fokozaton. (OMG! a Mama két összefogott villával verte a tojáshabot), majd öntsük hozzá a cukrot kis adagokban, és verjük még keményebb, fényes habbá.

5. vegyük vissza a habverő fokozatát (a Mama itt már csak fakanalazott :)), és lassan öntsük a kikevert sárgákat a fehérjehabhoz. Végezetül a liszt következik, lehet szitálni is, én önteni szoktam.

6. vajazott-lisztezett (vagy tapadásmentes) tepsibe simítjuk a masszát, és a forró sütőben tűpróbáig sütjük - ez nálam kb. azt jelenti, hogy világosbarna a tészta teteje, de még rugalmas tapintásra.

7. tiszta konyharuhára borítjuk, levágjuk körben a széleket (fél cm), és még melegen rákenjük a lekvárt - mindenhova jusson, nem szoktam centiket kihagyni sem alul, sem felül, inkább menjen kicsi a konyharuhára, mint hiányozzon a tekercsből :). Nyilván nem kell vastagon, mert a jó kajszilekvár folyik... Az egyik oldalon, ahol a tekerést kezdjük, a szélétől 2 cm-re bevágjuk a széllel párhuzamosan a piskótát, ráhajtjuk a tésztára, és a konyharuha segítségével szorosan feltekerjük. Gördítsük a rudat úgy a művelet végén, hogy a széle alulra kerüljön - így nem tekeredik szét.

8. Szórjuk meg a cukorral, majd hagyjuk pihenni 1-2 órát. Ekkor stabilan szelhető: rézsútosan,1.5 cm vastagra.

(mivel most Santana a kedvem, közben ez szólt: Michelle Branch - C. Santana: I'm Feeling You :)