Igen-igen, ez a két, számomra igen fontos, s egyszersmind nagyszabású esemény közel egy időpontra esett. A családi nap a nagylányom miatt fontos - sütni-főzni (s erről locsi-fecsizni) szerető anyukája naná, hogy ki nem hagyná az ovisbüfé valami hazaival történő támogatását. Az elmúlt 9 hónapban a spontán, és előre kitervelt, szándékos, csoportosan elkövetett sütéseiben is benne voltam nyakig, furcsán is vette volna ki magát, ha ezt most "elnézést, de borfeszt van" indoklással negálom :)).
Viszont, mindig vannak kedvencek, akiket személyesen is meg szeretünk látogatni, mert, a boraikat bármikor máshol is meg tudjuk venni, de velük pár szót váltani mindig olyan... múltidéző. Mert bizony csodás ajándék a gyermek, de segítség nélkül sok-sok lemondással is jár - pl. fesztivált csak helyben tudunk látogatni, és csak a Manók ébrenléti idejében. És ha a borász is csak pár napot van itt, komplikált összefésülni, pláne a dolgos hétköznapokon. Egy szónak is száz a vége: S. Csabit nem tudtuk, csak a családi nap előtti késő délután megkeresni. Mennyiségi alkoholtól pár éve erősen elszokott, sokat éjszakázó anyukaként a Szekszárdi Cserszegi Fűszeres és a Rose együtt megadta az alaphangot, majd átkísértük borász barátunkat a Gedeon Pincészethez, ahol megkóstoltam éltem első Kövidinkáját (jó név, ugye? :))) - mindjárt Frizzante-ként, de azt hiszem, a Kövidinkát bármikor, csukott szemmel, álmomból is be fogom tudni életem végéig azonosítani. Nem rossz az, csak érdekes. Nno, kellő alaphangulatban hazaérkezés, fürdetés, Manók ágyba taposása, majd a másnapi sütemények alapozása, befejezése... Igen ám, de Apjuk szegény sofőrként jócskán lemaradt, így a vásárfiát meg is bontotta - én meg csatlakoztam, mégiscsak: az ökör iszik magában. Meg amúgy is: rossz passzban is voltam... Péntek 13., kettős fronthatás, meg a kutya füle (Szent Andiék Kutyafája meg még el is felejtődött :)).
Így kezdődött a péntek esti alkohollal sütéses ámokfutásom, ami egy sóspogi és egy répatorta formájában csúcsosodott ki, 3 óra alvással, végigbiciklizett másnappal, és a rossz passz oldódásával, mert a sütés-főzés mindig örömmel tölt el. Ha sikerül, tegyük gyorsan hozzá - mert Anyukámék a megmondhatói, hogy reptettem már meg méteres tortát az udvaron, mert nem "olyan" lett :))).
Természetesen a 75 percnyi sütésidő alatt a répácskák mellett jutott idő a pogi bekeverésére is. Házisajtok (pritaminpaprikás és lilahagymás) még volt a hűtőben, házitúró is, és amúgy is, túrós pogit szerettem volna csinálni.A pogik meg ilyenek lettek, ezekből én is ettem... A házitúró, komolyan... Olyan, mint a csillámpor... Pogirecept: itt!
