Hűvös nyári tojásdömping tejbe aprítva - konyakos madártej

Nincs az a gatyarohasztó július, hogy csúnyábbat ne mondjak. Viszont tojás van annyi, hogy még, fagyigépem meg nincsen. Másrészről szomszéd kismama szereti a madártejet, mi is amúgy, így hajrá...

Na, nem mintha az arányok nem mennének fejből (sok elrontható nincs rajta), előkotortam az általános 6. osztályban (1990. :)))) névnapomra kapott "Gasztronómiai napló"-mat, amibe kézzel írogattam a recepteket - kislányként Mamától, Anyától, utána gimis barátnőktől, végül koleszos szinttársaktól egy-egy jól sikerült beivós-beevős szintbulit követő receptcsere után.
Szeretem lapozgatni - részben, mert felidézem, ahogy 20 éve csillogó szemmel jegyzeteltem a borsófőzelék készítésének titkait, láthatom a kézírásom (oh, Mamma mia!), és látom, honnan indult a főzőcske utáni rajongásom, a receptgyűjtési szenvedély, vagy ahogy Lőrincz György borász barátunk mondja: hogy hogyan is "törekszünk a jónak gyakorlására".

Ez az Amatőr Gasztronautáskodás valahogy távolra esett ettől az egésztől, de az alap, az alap...

Node a madártej. (Gasztromanó: Miért MADÁRtej? A madárnak nincs teje... - Point taken, passzpiros. Anya beégett :) - tényleg: miért madártej? Csak a tojás miatt? Akkor tyúktej, nem? Vagy tehéntojás, ha már itt tartunk... Mind1...)

A Mama receptje szerint:

Hozzávalók:
- 1 liter tej
- 4 tojás
- 1 ek liszt
- 10 dkg cukor
- 1 vanillincukor

Elkészítés:

1. válasszuk szét a tojásokat, a fehérjéket verjük kemény habbá 3 ek cukorral.

2. tegyük fel a tej felét főni. Itt én beletettem egy ek. házi bourbon vanilliás cukrot a csendesen fövő tejbe, grátisz gyanánt.

3. készítsünk elő szitát, szita alá valami tejgyűjtő edényt, és egy tálaló tálat a madártejnek.

4. evőkanállal szaggassunk habgaluskákat a tejbe - egyszerre ne sokat, 5-6-ot maximum egy 3 literes fazékba.

5. 1 perc után habgaluskafordítás - bármilyen eszköz használata megengedett, ami nem töri a habot.

6. ismét 1 perc után szitára szedjük a habokat.

4-5-6. lépések ismétlése a hab elfogyasztásáig. Közben a szitáról a lecsöpögött habokat óvatosan a tálalóedénybe szedjük.

7. ha minden hab elfogyott, a tejet levesszük a tűzről, és leszűrjük. Tiszta edénybe tesszük, és 1 dl kivételével az összes tejet visszatesszük forralni.

8. a tojássárgákat a cukorral habosra keverjük. A vanilliás cukrot és a lisztet hozzákeverjük, simára kavarjuk, 1 dl tejjel hígitjuk.

9. a forró tejet csendesen főzzük, és hozzáöntjük a tojáskrémet. Innentől nem forraljuk, kicsit sem, nehogy a tojás kicsapódjon. A biztonság kedvéért 5 percig "főztem" (=forrón tartottam), 5 cl konyak is ekkor került a mi adagunkba - a kismamáéba természetesen nem.

10. a krémet forrón, de óvatosan a habokra csurgatjuk, szintén óvatosan elkeverjük, és hideg vízbe állítjuk a tálat, hogy minél hamarabb hűtőbe lehessen tenni. Másnap fogyasztható.

A kübli, a pixis, a cserpák és társai - és miért jobb a margarin a vajnál

Pirosbogyók. Voltak napok, amikor ha lehunytam a szemem, akkor is epret-meggyet-cseresznyét-málnát láttam, és mind lekvár akart lenni, vagy a magjától akart megszabadulni. Szép kis rémálom, nemde? :)

 

Szegény málna, mindig akkor érik, amikor betelik a pohár, és maximum pár üveg szörp készül belőle, már sütit is elvétve csinálok belőle, csak behajítom a fagyasztóba.

Amúgy a gyümölcscentrifuga nem is hülyeség - ha nagyobb mennyiségű málnát akarunk magtalanítani, pont alkalmas. Nekem egy őskövületem van (=15 éves), és 3x kell átnyomni rajta a málnát, majd a málnapépet, majd a málnapépes pépet, hogy jusson és maradjon is, de akkor sem a sűrű szövésű szitával kell szuttyognom. Hátránya, hogy hangos, így csak a Manók ébrenléte során használatos, de szerencsére rövid ideig tart, és ennyi idő alatt nem bontják le a házat a fejem fölül.

A fagyasztás... Nemhiába élek gyűjtögető életmódot, noha az Embert kevés dologgal lehet jobban kikergetni a világból, mint az Apukámtól vett jelmondatommal: "kidobni sosem késő". Így vagyok én az összes tetővel rendelkező, normál helyeken kukában kikötő műanyag dobozzal is. Bár fogalmam sincs, melyik kifejezés mit jelent, ezeket - viharsarki lévén - számtalan elnevezéssel szoktam illetni: pitlák, pixis, cserpák, kübli, csetres, kotla, vajling... Talán sikerült legalább növekvő sorrendben leírnom őket, de ez sem ziher...

Lássuk, mit rejtett idén a konyhaszekrény:

Nálam ez a csíramálés doboz. Igen, megeszem ezt a szörnyűséget. Sőt: szeretem. Pedig igen: tápíze van... Evésidőben hiányt szenvedő szoptatós anyukáknak melegen ajánlom, csodaszer. Szegeden a Csillag téri zöldségesnél lehet kapni szentesit. És az (meg az orosházi) a jófajta. Hihetetlen, de hozzáadott cukor nélkül mézédes...





Aha, ő lesz az - a mascarpone :). Nemcsak a doboza passzolt a feladathoz, hanem a beltartalma is a gyümölcshöz :)


Ez már "anyukás". Merthogy gyógyszertári krémes doboz. És bizony rengeteg fürdetőkrém és popsikrém fogyott el az elmúlt 4,5 év alatt. Mivel nem betétdíjas, vissza nem vihettem. Ez amúgy szerintem röhejes, márminthogy kukába kellene dobni. Éppen egységnyi (150 g) málna fér a 2 dl-s dobozba.



Ez már a "profi anyukás" :) - Avent tárolópohár. Bár a szopiztatás-tejtárolás-főzelékadagolás véges időszak, ez a pohár tényleg hálás. Sterilizálható, sokszor használható, klasszul zár. Csak ezért nem éri meg venni ilyet, a fagyidiszkontban vannak jók olcsóbban, de ha van, használjuk...


És meg is érkeztünk. A csúnya, vizes, ízetlen, hidrogénezett növényi zsiradék dobozához. Bár sok ponton valóban vitatható a margarin vajjal szembeni előnyös mivolta, ebben nem: van doboza, amibe lehet pl. málnát tenni :)

Elmaradt maradék - bodzás citromlekvár

Persze, most csapongok. Merthogy semmilyen időrendiséget követve nem ez jönne most, másrészről meg azóta már tettem ilyet sütibe, amiről meg írni szeretnék, szóval a citromlekvár most beelőz (május 24-i amúgy :(( ).

Minden bodzaszörp készítésnél dilemma, mi legyen a sok megbodzásodott citromkarikával. Idén ráadásul bután csináltam, mert a héj alatti fehér részt nem nyestem ki. Majd legközelebb, kár, hogy egy évet kell rá várni... Eleddig a citromokat hűtőbe tettem, és jártamban-keltemben elcsemegézgettem. Vagy limonádéba/teába dobtam. Most megfőztem, mert szerintem sütiben a bodza és a citrom is kedvelt elemek.

Hogyan is készült....

1. vegyük a bodzaszörp-készítés után kapott "maradékot". Szedjük ki a bodzavirágzatok ágait-bogait, ha lehet, csak a virágok maradjanak.

2. valamivel pépesítsük emberi módon. Vagyis ne botmixerrel zúzzuk szét, inkább aprítóval.

3. mérjük le - a súly felényi cukrot mérjünk hozzá.

4. főzzük 15-20 percig, közben sterilizáljuk mikróban vagy sütőben a kisméretű lekvárosüvegeket. Azért kicsiket, mert a cseresznye- és baracklekvárral ellentétben ez azért nem lesz kanalazgatva megevős, így inkább kis adagokban legyen téliesítve.

5. forrón szedjük az üvegekbe, forró tető rá, üveg fejjel lefelé takaró alá 1 napra betesz - kész.

Így, hogy a fehér héj is benne van, magában zúzós, de jó sütialap.

Melcsi Baby répatortája

Megérkezett. Talán döbbenetesen idétlenül hangzik, de nagyon vártam. Pedig van már két kislányom, de akkor is vártam, hogy a szomszédba, első gyermekként, megérkezzen a Kiskirálylány. Hogy barátnőm Anyuka legyen. Mert az jó. Anyukának lenni...

Az elmúlt 2-3 hétben a "telefonommal" aludtam, várva, mikor szólnak, hogy "Indul a mandula". Meg figyeltem este, mikor állnak be az autóval. Hogy hazajönnek-e. Szerintem egyszerűen rettenetes nagymama leszek, bár addig még van pár évem rákészülni arra, hogy ezt a típusú izgalmamat leplezzem. Nem mintha bármilyen érzelmemet tudnám leplezni, de legalább ezt az egyet addig igyekszem megtanulni. Mert szerintem simán az agyukra mentem barátnőméknek is a napi telefonokkal, sms-ekkel, hogy mi van már...

Node, tudta Rák kisasszony őnagysága, mikor kell érkezni. Még növesztette a haját (akkora haja van, de akkora!), formálta a körmeit, csinosítgatta magát - hogy Apa kis Hercegnője az első pillanatban térdre kényszerítse első szerelmét :).

Az idei sárgabaracklekvárból egy üveggel le sem zártam, betettem a hűtőbe, mert majd az kell a répatortára. Merthogy tudom, hogy azt szeretik, meg az extraszeletet, de ez utóbbit olyan profira, mint Újszentivánon, a kedvenc helyükön csinálják, meg sem próbálom. Maradok a répatortánál...

Meg virág is kellett. De ne allergizáljon. És lilás-rózsaszínes-fehéres legyen, mert ezt a színvilágot célozták be neki drága szülei. Jól tették, én is ezt szeretem. De a rózsa tőlem mégis túlzás. Hurrá, liziantusz a virágosnál, rózsás középpel. Tökéletes. Marcipánok szemben a cukiban. Stikában ugyan... Jó ez a falu összességében...

És vasárnap bejutottam hozzájuk. Örömmel vittem Anyukának (de furi leírni róla! :') ) a virslis kiflit a tortával. A tejcihez kell a szénhidrát, de túl rostos se legyen, tojással csínján, örültek neki.

A Baba pedig... Komolyan... Gyönyörű...

Tiszta szívemből kívánom a legnagyobb boldogságot a kis családnak....

Egy kifundált alap - a cukkini, az antizöldségek és a jénai

Ramaty az idő, és ugyan nagy kertfanatikus vagyok, de ilyen esőben nekem sincs kedvem kimenni. Így most jól telepostolok mindent, hahaha >:)))Időben megpróbálok visszafelé haladni, mert rengeteg megint a fotó, a fejemben az elmúlt 1-2 hónap történései - kezdve bodzaszörp-alapanyag-újrahasznosítással, aztán a nyakamba szakadt 20 kiló sárgabarack is lekötött kissé, és a fagyasztóban honfoglalósdit játszó málnásküblikről nem is beszélve.

A csúnya, zöld cukkini

A 4 cukkinibokrom "rogyásig van tökkel", ahogy az Ember mondaná, vagy "óóóómegintcukkini", ahogy a nagyobbik Manó fujjog neki. Nem tudom, mi bajuk van vele, én minden nap meg tudnám enni, mert piszok jól elvegyül gyakorlatilag mindenben:
- ragus-mártogatós husi
- krokett
- krémleves
- félbevágva jól meg lehet tölteni
- felkockázva, vagy zsüliettként más növényi részekkel együtt kukoricásrizs-kiváltó köretként
stb.

Tisztára, mint a rák Forrest Gump legjobb jóbarátjának, BB-nek a monológjában: rákleves, rákburger, rák hirtelen, rák roston... :)

A cukkinit most jól belereszeltem (megpucolva, hogy ne legyen zöld) a palacsintatésztába. Ha az alma jó bele, ez is jó, és azért mégis: semlegesebb, husival is el lehet lőni. Mivel ezúttal nem buktam le, még meg is ették. Hihetetlen, a zöld szín mit vált ki az emberekből, ha a tányéron jön velük szembe. Nyilván mondanom sem kell, hogy nagy sajnálatomra a sóska, a spenót, és minden salátalevélnek látszó zöldes objektum száműzve vagyon a konyhából. Így mások post-jait, recepjeit nézve és ruccolát látva reszelt parmezánnal szomorúan nyelek nagyokat.

A cukkinis lepényekből rakott palacsintát csináltam - a hirtelen jött hidegre való tekintettel nyugodtabban kapcsolom be a sütőt.

A jénai tál

Több, mint 10 éve kezdődött, mivel a koleszban előre bejelentett 1 hónapos gázszünet volt nyáron. Én meg attól főzni akartam, így maradt a mikró, meg a jénai. Emlékszem, Anyukámnak is volt, és állandó küzdelem volt az elmosogatása. Így féltem is, hogy maradnak ezek cillivillik... Üvegfestés tanfolyamon azt tanultuk, az üvegről lejön minden, a homokfúvás és a karc nem, mert az nem rajta van, hanem benne. És amúgy tényleg: egy sima áztatás csodákra képes. Nem érdemes súrolószerrel nekimenni, dörzsivel meg pláne nem - nyilván anno Anyum ezt tolta el: a régi coci fémdörzsi cuccal és súrolóporral ugrott neki. Onnantól halál...
Nekem nagy kedvencem az üveg sütőedények. Annyi a titok, hogy amikor tűzforró, nem szabad jégkockát dobni bele, és nem zsonglőrlabda. Ennyi.



Az alap

A rakott cukkinis palacsintát most nem rátettem valamire, hanem beletettem a tálba. Nem tudtam, mennyire fog csúszkálni, a csajszik türelmetlenek voltak és éhesek, és ilyenkor nem érdemes bevállalni.

 
Palacsinta (10 darab):
- 2 tojás
- 170 g liszt
- 2 dl tej
- 1 dl szóda
- 1 tk só
- 2 cl olaj
- 1 db közepes cukkini


Töltelék:
- 10 dkg füstölt-főtt hús (tarja, nyúlja, anyám kínja)
- 3 ek vajkrém
- 3 ek tej
- 3 ek tejföl
- 10 dkg puha sajt
- 3 ek felaprított petrezselyem (kis csokor fele)
- só, bors

Tetejére:
- füstölt sajt

1. sima palacsintatésztát készítünk. Amikor megfelelően kidolgoztuk, hígítottuk, belereszeljük almareszelőn a meghámozott cukkinit.

2. kisütjük a palacsintákat. Vastagabbak lesznek értelemszerűen, mint a sima őseik, és kisebb tűzön is kell sütni. A terülésnél a kanállal rá kell segíteni a reszelvények miatt.

3. egy lábasban a tölteléknek szántakat összefőzzük pár percig, majd turmixszal (leginkább a húsokat) tölteléknek alkalmassá tesszük. A sütőt 180 fokra előmelegítjük.

4. egy tűzálló, palacsinta-alapterületnyi edénybe rétegezünk: palacsinta-krém-palacsinta-krém-stb. Tetejére krém menjen. Ha elfogyott, tojássárgája tejföllel kikeverve is jó lesz rá.

5. almareszelőn lereszeljük a füstölt sajtot, rászórjuk.

6. a tálat az előmelegített sütőbe toljuk, 15 perc alatt megpirul a teteje. Ekkor jó.

 

Lecsósan tutira kipróbálom. Meg padlizsánkarikákkal is. De esélyes a bolognai szósz is...

Vaníliás cukor

Az örök - cukor vaníliarudakkal

Semmi újat nem mondok ezzel senkinek sem... éles kiskéssel megnyitjuk, belsejét kikaparjuk, cukrot átforgatjuk vele, jól lezárjuk... Én szeretem benne hagyni a szárakat is, még ha kerülgetnem is kell a kanállal...

Levendulás cukor

Citrusos, illatos...

A friss virágokat (a szárat nem kell) cukorba tesszük 1 hétre. Utána vagy kimazsolázzuk, vagy átzúzzuk - kávédarálószerű tool híján a botmixerrel ugrottam neki. Több körös volt, de így benne van a cukorban a levendula.

Az Ember szerint mérgező, én a déli kávémba is ezt teszem, de teában vagy limonádéban a citromot majdnem kiváltja.

Szuperkettes nyári jostásdesszert

Black&red&white

Úszástanfolyam van, (remélhetőleg) két hétig. Na, nem nekem, bár rám férne - a nyélfosztott baltánál egy fokkal jobb vagyok talán, de nem csak magamra nézve vagyok veszélyes a mély vízben. A nagyobbik Manót ettől megóvandó, ő jár tanfolyamra - ez azt jelenti, hogy reggel sportuszoda, délelőtt itthon kismedence, majd délután, a változatosság kedvéért megint medence. Szerintem úszóhártyái nőnek a két hét alatt... Node, az uszodában az egyik, a kisebbik gyermekével görcsölő sorstárs anyukával a mai napot összeszerveztük, eljöttek a délelőtti medencézést összekötni velünk. Éééés: hoztak jóféle anti-kemo kerti bogyócskákat: egres, feketeszeder, ribizli, és: josta. Egyetemen hallottam először: jostalekvár. Azt hittem, szidják anyukámat - azóta kicsit többet tudok róla.

Josta: annak, aki szereti a feketeribizlit, és/vagy a püszkét (=büszkét, pöszmétét, piszkét, köszmétét, egrest, stb.), nem okoz csalódást. Relatíve nagy bogyók, feketéslila héjjal, lédúsabb és édesebb, mint az egres, viszont nem olyan orvosságkesernyés, mint a feketeribizli. Nevét ki-wikiztem: "a szülők német nevéből - Johannisbeere * Stachelbeere - képezték. Magyar neve a riszméte, amit a szülők magyar nevéből képeztek.". Részemről inkább a josta (levelet hozott a posta :D).

Grátisz öröm volt, hogy a maradékot itt hagyták vendégeink, mondván, nekik sok van otthon. Így, a féltve őrizgetett házitúróból csippentettem, és 200 grammoztam a hozzávalókat:

beleadták magukat :)

- 200 g túró, aprólyukú szitán áttörve (megériiiiii)

- 200 ml habtejszín (hullala), laza habbá fixálva

(- a fentihez: habfix)

- 200 g bogyócska vegyesen, megmosva, kicsit felaprítva

- 2 nagy evőkanál bourbon vanillincukor (vagy vmi ezzel egyenértékű vanilliásító cucc)

- 2 nagy evőkanál joghurt (natúr, esetleg gyümölcsös)

Az áttört túrót a vanillincukorral és a joghurttal elkeverjük. Lazán hozzáforgatjuk a gyümölcsöket, hogy össze ne törjenek.

A fixált habot óvatosan, kanalanként a túróhoz keverjük.

A hűtőbe tesszük minimum 1 órára.

Sokadik fogásként 6 főnek elegendő. "Csak úgy együnk valamit" maximum 3 felnőttes.

Célnélküli sétáltatás - Andante Furmint a Degenfeld Birtokról

[andante: zenei műszó, a mérsékelt gyorsasági időmérték meghatározására szolgál. Az ~ körülbelül a célnélküli sétálást jelenti, a zenében a nem éppen lassu, de nem is gyors időmértéket jelzi]

Hát, megint öregebb lettem :) - és szülinapra kaptam borokat is. Meg tortát is, ami az extra meglepetés volt, így nem is készült kép róla, mert a Manók lemartak róla minden marcipánnak látszó objektumot, mire feleszmélhettem volna :).
Pedig, még a torta is ehhez a mesebeli desszertborhoz lett rendelve (HA nem is pont olyan lett állítólag ízre, mint a rendelésben leadott, AKKOR is passzolt). Nektarinkrémes feketeerdő. Talán így tudnám leírni.

A borról számokban annyit, hogy a 2007-es évjáratnak 212g/l a cukortartalma. Befőzésben jártas barátaim: ez feketén fehéren annyit tesz, mintha negyed kiló cukrot zuttyantanánk 1 liter vízhez. Az alkoholja így is 10,5%, ennek megfelelően nem kell dermesztő hidegen kortyolni. Desszert gyanánt, nagyon esetleg mellé, mivel a desszerbor és a desszert édessége egyensúlyban kell, hogy legyen - és hát az Andante magasra tette a lécet. De ha mégis desszert: maga a nedű gyümölcsös = színtiszta must, kis aszaltkajszis beütéssel, de így a kajszilekvárbefőzésem friss élményeiben fürödve azt is mondhatnám, hogy kajsziszirupos, így inkább tejszínes-kajszis, vagy gesztenyés csemegét tudok hozzá elképzelni, esetleg nagyon kakaószegény trüffelt.

A palack nem plasztik-kapszulával van lezárva, hanem fémmel, így bontása erőfeszítést igényel, viszont vigyázni, mert a fémkapszula széle vág (bár tuti csak én vagyok annyira amatőr, hogy ilyennel el tudom magam vágni :), de azért leírtam).

Színe inkább világos borostyán. Fiatal kora miatt, és Degenfeldék filozófiája miatt: acélban legyártjuk a "bort", aztán egye fene, tegyük kicsit fába, de csak a bortörvény, meg a szokás kedvéért. De a boron meg ne érződjön,mert jajj...

Egy aranyos idézet található a palack nyakára extra quality jelzéseként akasztott ízléses cédulán (meg persze a desszertboroknak nincs hátsó címkéje, előre zsufi lett volna felírni, meg amúgy is: a palack hasán lévő díjakról ne tévedjen el a szemünk, még Márai Sándor kedvéért sem) :
''Az élet gazdagabb lesz, ünnepibb és emberibb, ha megtöltöd a hétköznapok néhány percét a rendkívülivel..."

Igyuk ennek megfelelően...

Kajszibarátság

Leg/vár

Ebben az évben - eleddig - minden betennivaló vagy háznál volt, vagy házhoz jött. Ez azért jó, mert nem kellett két gyerekkel végiggalancírozni a Mars téren, ahol a babakocsit látva mosolyogva elővesznek egy kis méretű bevásárlótáskát, amikor beállok az érdi meggyeshez. Mire én "15 kg lesz, a ládák a kocsi csomagtartójában, segítene valaki idehozni?".

Szóval idén a meggy és a cseresznye háztól házhoz jött, és most, ebben a kajszibarát nyárban a kajszi is. Falunélés előnye, hogy a "Poftahifatal" előtti "hirdetőtáblán" felrajzszögezve az "árvácska", "naposcsibe", "hajdú mosógép", "házizsír", stb. cetlik között felleltem egy "sárgabarack+telszám" firkálmányt is. Gyors telefon, házhoz bicózás, halleluja.

Picúr egyből a létra tetején, Dorci meg szökkenve szemezgette a barackot a fáról. Merthogy szereti :). Hát igen, EZEK az én gyermekeim - nem túl szívbajosak. Egyből beloptuk a tanárbácsi (merthogy az) szívébe magunkat, így ő leszedte, és délidőben házhoz is hozta a barackot. Így szegény kajsziknak délben még a rigó dalolt, most meg "ég a tűz, a fazék víznótát fütyül". De így a jó, így a friss...

Piroskajszi - nem éppen a leglekvárabbnak való, de roppant édes és lédús

Most először megpucoltam a barackot. Két éve, amikor 32 kg barackot főztem be nagy pocakkal, nagyokat nyelve a szénhidrátdiétám miatti "nem-eszünk-érett-barackot" fogadalmam miatt, nem hámoztam. Mamám is így főzte, én sem szuttyogok vele. Igen, ő amúgy üstben főzte, az udvaron, és az üst alján barackmagok biztosították a lesülés ellen a lekvárt, és amúgy sztem héjastól is finom, de idén: próba-szerencse.

Nnna, (z)amatőrködésem ezen a ponton tetőzött. Három körös próbálkozás:

- 1., a legzurább: barack kettévág, éles késsel héjtól megfoszt. Ez a totális baromság teteje, mert a barack olyan érett volt, hogy kettészedve konkrétan lekvár volt a közepe, így nem ecsetelem, mekkora trancsírozás volt.

- 2., magostól pucol. Egy fokkal jobb, viszont pucolás után a késsel szétválasztás felejtős, mert a mag szinte magától sikítva menekül hámozás közben. Az ujjak barackkal való fedettsége az első körössel egyenértékű.

- 3., a nincs más hátra, mint előre: forró vizet a kopaszra. Roppant szkeptikusan "mekkora baromság" álltam hozzá, de nem volt vesztenivalóm, max még meg is égetem a kezem. Éééés (dobpergés!) - jó, műxik!

Kivetkőztetve

Pár fontos momentum, mert nem elsőre lett meg a felhasználóbarát módszer:

- tényleg forró (100 fokos) víz kell hozzá. A csapból kifolyó atommeleg kevés.

- nem pár pillanatra, hanem pár percre kell beletenni

(- érdemes egyszerre emiatt többet leönteni forró vízzel)

- a "héjtól önként megszabadulok" kellemes, és frissen szerzett tulajdonságát a barack pár percig megőrzi, ergo nem kell azbesztkesztyűben lerántani a héját, hűlhet is egy kicsit.

Utána mértem a gyümölcsöt, nettó tömeg felényi cukor bele, összeforgat, vár kicsit - ugyanis a hőhatás nélkül is végbemenő sejtroncsolódás tömény oldat hatására csökkenti a majdani főzési időt. Ami nem kevés. Én egy körben a Manók miatt nem is tudtam megcsinálni - először 2 óra, utána még egy. Egy óra főzés után kevergetős a buli, különben odakozmál. Folyós lesz, de nem baj, ha hűl, lesz szilárdabb is. Nagyon szkeptikusok tegyenek egy porcelán csészealjat a fagyasztóba, és arra csöppentve teszteljék a végleges sűrűséget.

Rá lehet segíteni mixerrel is, úgy talán kevesebb a főzési idő, viszont én hiszek nagyanyáink mixermentes tapasztalataiban, miszerint a lekvár akkor éri el kellő sűrűségét, mire a rostok úgy megadják magukat, mint drill a royal flush-nek.

Répatortába, friss kalácsba, palacsintába, zserbóba kötelezően ajánlott. Ja: és mivel a régiek szerint nincs minden évben rekordtermés (tavaly pl. konkrétan offos volt), inkább 2évente van sok kajszi, érdemes idén elrakni, sokat.

Lédús. De tényleg...