Worchesteres sajtfasírt chillis paradicsomszószban

Ez most nagyon gáz: megvan fejben a sztori, de nem találom a fotót... Hmmm... Fekete lyuk?

Mind1, nem panaszkodhatok, van mit írni régebbi dolgokról, és onnantól, hogy nem up-to-date a bejegyzés, végső soron a sorrend sem számít... :)

Előkotortam ezt a fasírtos fotót, csak, mert jók a színei. Valójában semmi extra, csak kíváncsi voltam, hogy milyen az alkoholmentes Bloody Mary hússal erősítve. A worchester a sajtos fasírtban van, a paradicsom meg a mártásban. A vodka meg az üvegben maradt - nem lehet mindig alkoholizálni, bár a chilli helyett/mellett ugyan elfért volna egy kis BOLS is :D.

Hozzávalók:

- 40 dkg darált hús
- 30 dkg reszelt sajt (házi jobb: mert nem olvad a forró olajban azonnal)

- 2 ek worchester

- 3 nagy bazsalikomlevél felaprítva

- 1 húsleveskocka 1 dl vízben feloldva

- 3 nagy rozskenyérszelet

- 1 tojás (elhagyható)

- panírmorzsa a forgatáshoz

- olaj a sütéshez

Szószhoz:

- 5 dl paradicsomlé

- 1 kis babérlevél

- 2 chilli

- só, őrölt bors ízlés szerint

Elkészítés:

1. a rozskenyérszeleteket a húslevesalapba beáztatjuk.

2. a húst a tojással, worchesterrel, bazsalikommal és a sajttal összekeverjük. A rozskenyeret széttrancsírozzuk és a masszához keverjük.

3. evőkanál segítségével kis adagnyi fasírthúsból golyókat/lapokat formázunk, panírmorzsába forgatjuk.

4. forró, bő olajban megsütjük, lecsöpögtetjük, majd tálalásig melegen tartjuk.

5. a szószhoz a paradicsomlevet a fűszerekkel összeforraljuk, és mártogatósként kínáljuk a fasírtokhoz.

(még mindig Santana... :) )

Piskótatekercs - E-mentes, klasszikus, lustaságos...

Azt hiszem, most megint post-hullám következik. Egyrészt, mert elértem a kritikus tömeget (írnivalóra gondoltam :))), másrészt, mert most nem tudok mást csinálni. Alhatnék is, de a 3. kávé lezárta ezt a kérdést :).

Kezdem egy gyors édességgel - készíteni és leírni sem tart sokáig. Szüretelő mulatság volt az ovikában, és sok tojásom volt (mert harácsoltam a tojásokat, várva a tésztagépre :)), viszont örökös időhiánnyal küszködök, kiegyeztem egy piskótatekerccsel. Kevés olyan recept van, aminél nem használok mérleget, talán ezért is szimpatikus a piskótakészítés nekem. Persze, oda kell figyelni rá, mert ha nagyon megsül, nem lehet tekerni, ha meg nyers marad, összeragad az összeesett tészta. De ezt leszámítva... primkó.

Hozzávalók egy nagy tepsihez (a Mamám mindig így készítette):

- 8 tojás

- 8 "csapott" ek cukor

- 8 "púpozott" ek liszt

- pici csipet só

- töltéshez  LEKVÁR (nem dzsem! :)) - a legtutibb a házi baracklekvár

- szóráshoz porcukor, vagy házi levendulás cukor

Elkészítés:

1. melegítsük be a sütőt 180 fokra. Légkeverésnél elég 160 fok is.

2. válasszuk szét a tojásokat, a fehérjéket magas edénybe, a sárgákat keverjük simára.

3. kanalazzuk a lisztet és a cukrot külön poharakba: a csapott ek. nem szó szerint értendő: egy evőkanálnyi cukrot csuklóból lazán mozdítsunk meg; a púpozott viszont szó szerint értendő: ami nem szóródik le a kanálról, maradhat.

4. a fehérjéket egy csipet sóval verjük kemény habbá magas fokozaton. (OMG! a Mama két összefogott villával verte a tojáshabot), majd öntsük hozzá a cukrot kis adagokban, és verjük még keményebb, fényes habbá.

5. vegyük vissza a habverő fokozatát (a Mama itt már csak fakanalazott :)), és lassan öntsük a kikevert sárgákat a fehérjehabhoz. Végezetül a liszt következik, lehet szitálni is, én önteni szoktam.

6. vajazott-lisztezett (vagy tapadásmentes) tepsibe simítjuk a masszát, és a forró sütőben tűpróbáig sütjük - ez nálam kb. azt jelenti, hogy világosbarna a tészta teteje, de még rugalmas tapintásra.

7. tiszta konyharuhára borítjuk, levágjuk körben a széleket (fél cm), és még melegen rákenjük a lekvárt - mindenhova jusson, nem szoktam centiket kihagyni sem alul, sem felül, inkább menjen kicsi a konyharuhára, mint hiányozzon a tekercsből :). Nyilván nem kell vastagon, mert a jó kajszilekvár folyik... Az egyik oldalon, ahol a tekerést kezdjük, a szélétől 2 cm-re bevágjuk a széllel párhuzamosan a piskótát, ráhajtjuk a tésztára, és a konyharuha segítségével szorosan feltekerjük. Gördítsük a rudat úgy a művelet végén, hogy a széle alulra kerüljön - így nem tekeredik szét.

8. Szórjuk meg a cukorral, majd hagyjuk pihenni 1-2 órát. Ekkor stabilan szelhető: rézsútosan,1.5 cm vastagra.

(mivel most Santana a kedvem, közben ez szólt: Michelle Branch - C. Santana: I'm Feeling You :)

Stracciatella-s almás csirke gnocchival

A stracciatella - a gnocchi nagy barátja. Nno, nem a fehér, semmilyen ízű krém apró fekete csokidarabkákkal. Merthogy 3 féle stracciatella van (a wiki szerint), amiket véletlenül sem érdemes összekeverni tálaláskor:

1. tojásleves parmezánnal és szerecsendió-alaphangú fűszerezéssel, de nem "rántott" levesben főzzük a tojást, hanem húsléalapban. Szép lehet... :)

2. vaníliafagyi csokireszelvényekkel (na jó, ennél bonyolultabb minden bizonnyal)

3. a sajt: hazailag leegyszerűsítve tejszínes mozzarella.

Ugyanis a gnocchit eredetileg a 3. kategóriás stracciatellához passzintanák csizmaország lakói, mi magyarok azonban nehogymá' ne tegyünk húst hozzá, az már hogy lenne vasárnapi ebéd?! :D

Jó, nem drasztikus a történet, csak csirkemell, és sok alma....

 

Hozzávalók:

- 50 dkg csirkemell 

- 2 sonkahagyma

- 4 ek olaj

- só, őrölt bors

- 4 alma

- 2 dl tejszín

- 20 dkg mozzarella

- csipet morzsolt menta

- 1 húsleveskocka (most: Maggi petrezselymes húsleveskocája, ami brutál sárgító - nem is értem...)

Elkészítés:

1. a húsokat csíkokra/apró kockákra daraboljuk. A hagymákat nagylyukú reszelőn lereszeljük. Az almákat meghámozzuk és nyolc darabba vágjuk.

2. a húst és a hagymát az olajon megpirítjuk - a húsnak kéreg kell, de a hagymára vigyázzunk, mert ha megég, keserű lesz. Felöntjük 2 dl vízzel, hozzáadjuk a leveskockát, borsozzuk. A só majd csak az utóízesítéshez kell a végén...

3. egy jénai/jól záródó tetejű, nem leégős aljú egyéb edényben puhára főzzük a húst. A vizet pótolgatni kell közben.

4. közben lereszeljük a mozzarellát, és amikor a hús majdnem kész (ez a kedvenc kifejezésem: honnan a rákból tudjam, mikor van "majdnem kész" - ez kétállapotú dolog: kész vagy sem :) - no de, ha már omlik a hús, de még nem elég puha, kb. 10 perc kell a kész állapotig), öntsük bele a tejszínt és a reszelt sajtot fokozatosan adagoljuk hozzá, folyamatosan kevergetve. Az almaszeleteket is ekkor tegyük bele, vízzel pótoljuk, ha nagyon nem fed be mindent a szósz. Még az alma is ad hozzá, és úgy lesz a jó.

5. ha a hús megpuhult, utánsózunk, mentázunk.

Gnocchival tálaljuk. A Degenfeld Muscat Lunel-lel még úgy is hatalmasat szólt, hogy a nagy kapkodásban a szószba nem tettem a borból :).

TD-pohárkrém

Van az úgy, hogy kimarad egy-egy pohár finoman fixált tejszínhab a hűtőben egy tortakészítés után. És van az úgy, hogy jólesik egy kis nasi (pedig nem szabadna) a késő esti órákban, amíg készül a másnapi ebéd, vagy éppen felszámolás alatt van a raklapnyi vasalni való. Ilyenkor elzárom a laptopot magamtól, különben nem haladok sem előre, sem hátra, csak előkapom a fotómasinériát, egy-két klikk, és robot tovább... Utána meg olyan jó esik írni róla, HA addigra el nem felejtem a receptet...

Mivel a jó öreg sétáló Johnny a maga 18 évével elfogyogatott keserű magában (na jó, csináltam "Bailey's" is belőle :)), előkeveredett a Tullamore Dew egyik este. Roppant ízletes ír whiskey, de desszertnek azért durva :D.

Kreálmányom egy gyors pohárkrém lett, és az Ember a facebook-os "Tullamore Dew" bejegyzésemre rohant ki a konyhába, hogy "mi van?", de aztán...

1. második kanálnál: "MOST érzem, hogy van benne alkohol" (OK, ha én teszek valamibe, bármibe, akkor azon érződni szokott,  ez tény :)).
2. utolsó előtti kanálnál: "mennyi van még?" - amennyi a pohárban van... - ":((("

:)

Hozzávalók:

- 2 dl hullala laza habbá verve és fixálva
- 3 cl whiskey
- 3 cl feketekávé
- 3 cl méz
- sok kakaóból, kevés vaníliás cukorból és cseppnyi tejből összedobott csokiöntet

Elkészítés:

1. a kávét melegítsük fel annyira, hogy a méz majd jól elolvadjon benne.

2. a mézes kávét és a whikey-t keverjük össze, és a tejszínhabhoz forgassuk hozzá óvatosan, akár csíkozva is maradhat.

3. készítsük el a csokiöntetet: a forró tejben keverjük simára a kakaót és a vaníliás cukrot.

4. adagoljuk poharakba, és öntsük nyakon a csokival.

Moussaka

Imádom a görögöket. Tudom, a mostani gazdasági helyzetben nem sokan vagyunk így, de lehetne tanulni élni tőlük...

Előző-előtti életemben jártam ott, réges-régen, és egy laza taverna látogatós tengerparti estén vacsi gyanánt - "lőjjünk vmi helyi alapot" moussaka-t kértem. Nnnno, nem éppen vacsi-étel, nem egy laza rakottas, állati jó volt, de kész...

Ott tartózkodásunk alatt sajnos nem kapott még egy lehetőséget szegény, mondjuk ebéd alkalmával, DEEEEE: hoztam onnan haza egy szakácskönyvet (mi mást? pedig ennek... 10 éve...). Tradícionális görög receptek, angolul, imádom. Azon kevés papíralapú receptkönyveim egyike, amit szívesen forgatok...

Node, node, a férfias-rakottas, a moussaka. Roskadnak a padlizsántövek (utolsó mohikánok a kertemben, a répa és a paprikák mellett), padlizsánpástétom már van, így szabad kezet adtam magamnak.

Az igazi darált borjúval lenne... ha ilyen masszívabb hússal készítjük, elkészítési ideje hosszabb, bár a pulykával sem mértem az időt; ezt az időmérős történetet már régen feladtam, mivel úton-útfélen meg kell szakítanom a folyamataimat...

Hozzávalók 3-4 személyre:

- fél kg padlizsán

- negyed kg burgonya

- negyed kg darált hús
- 1 dl paradicsompüré
- 3 ek olaj

- 1 felaprított hagyma

- 1 kis babérlevél

- 1 gerezd fokhagyma

- 1 csésze reszelt sajt

- olaj a sütéshez

- só, bors

Besamell

- 1/2 csésze vaj

- 1/2 csésze liszt

- 2 csésze hideg tej

- 1 tojás

- só, bors, szerecsendió

Elkészítés:

1. a megmosott padlizsánokat szeleteljük fel ujjnyi vastagságúra. A burgonyákat hámozzuk meg, és nagyon vékonyra szeljük fel.

2. süssük meg kis adagokban forró olajban a burgonyaszeleteket és a padlizsánokat. Jól lecsepegtetve tartsuk melegen külön tányérokban.

3. a hagymákat az olajon futassuk meg, tegyük hozzá a húst, sót, borsot, babérlevelet, és gyakran kevergetve pirítsuk le őket. Ha szárnyashússal dolgozunk, kész, ha nem(=marha, borjú, sertés), öntsük fel kevés vízzel, és fedő alatt 30 percig pároljuk.

4. készítsük el a besamellt: a vajon futtassuk meg a lisztet, zsemleszínűre barnítsuk meg. Vegyük le a tűzről, és fokozatosan öntsük hozzá a hideg tejet, egy habverővel kevergessük folyamatosan simára. Sózzuk, borsozzuk, tegyünk bele reszelt szerecsendiót. Tegyük vissza lassú tűzre, folyamatosan kevergessük. Egy tálban verjünk habosra egy egész tojást, és ha felforrt a mártás, vegyük le a tűzről, és keverjük hozzá a tojást, a húst és a paradicsompürét.

5. egy 20x30-as tűzálló tálba rétegezzünk:

- első réteg: sült burgonyaszirmok

- második réteg: a mártásos hús fele

- harmadik réteg: sült padlizsánkarikák

- negyedik réteg: mártásos hús másik fele

- tetejére: reszelt sajt.

6. nem előmelegített sütőben, 175 fokra beállítva, 45 percig, a sajt és a mártás barnulásáig süssük össze.

Pinot Noir-val - a nem kevés animalitás miatt csakis, persze :) - csúszik.

Minestrone i gnocchi

Amíg ilyen szép indián nyarunk van, sok-sok hasznos kerti munkával, komoly harci feladat a leveskérdés megoldása. Mert levest kell enni - folyadék- és ásványianyag-pótlás rulez, és megeszik a Manók a zöldségeket benne válogatás nélkül. Nekem meg azért jó, mert tartalmas, és bizony az üres levestől meg a párizsitól - hogy egy földimet idézzem: "csak rídogálni lehet" :).

Házikedvencek: borsó, répa, sonkahagyma, pasztinák és zöldbab

Alap gyanánt megteszi bármilyen húsleves vagy csontlé, ami kimaradt a hétvégéről, hűtőben, fagyasztóban szűkebb időkre elmentve. Nagyon extrém esetben húsleveskockát is segítségül lehet hívni, a lényegen sokat nem változtat...

Node, nem is annyira a húsleves-alapú, olaszok kedvelt mindentbele-zöldégleveséről szerettem volna írni, hanem a galuskáról, amit beletoltam. Ami nem is annyira galuska, mint gnocchi (ahogy Picúr mondja: nyoki, és, hozzáteszem, nem is annyira rosszul, merthogy nyokki :)). Ez a főttkrumplis-barázdált galuskaős nem éppen levesbetétnek született vala anno, hanem könnyedebb paradicsomos-, tejszínes szószos lazább húsos vagy gombás ételek mellé köretnek. Barázdáltsága révén a mi imádott csavartcsőtésztánkhoz hasonlóan sok-sok szaftot magához tud venni, ami jó dolog!

 Elkészítése egyébiránt nem követel nagy szakértelmet, viszont a házi nudli- és csigatésztakészítést (nah, ki tudja, melyiket hogy kell? ) ötvözi magában, vagyis: türelemjáték. Merthogy a készre gyúrt tésztát:

1. nudlikká sodorjuk
2. méretre vágjuk

3. barázdáljuk: egy megfordított villa ágain finoman nyomva végiggörgetjük.

Ha magunk készítjük a gnocchit, megvan arra a lehetőség, hogy a liszt és a gríz mellé becsempésszünk némi zöldfűszert is a tésztába - ezúttal zellerzöldet és bazsalikomot adtam hozzá.

 

Hozzávalók:

- 50 dkg héjában megfőtt, majd áttört burgonya
- 20 dkg liszt
- 2 ek búzadara

- 1 ek vegyes-vágott friss zöldfűszer

- 1 tk só

Elkészítés:

1. villával vagy krumplinyomóval áttörjük a főtt burgonyát. A legjobb, ha teljesen kihűltek a burik, mielőtt hozzákezdünk, ha nem, akkor az összetört krumplit terítsük szét a munkalapon, hadd hűljön-gőzöljön kedvére.

2. keverjük el a fűszerekkel és a sóval, majd fokozatosan adjuk hozzá a lisztet, és a darát. Azért ennyit írtam, mert ez kb. elég szokott lenni. A lényeg, hogy ne ragadjon, de legyen rugalmasabb, mint a gombóctészta. Inkább többet szokott a burgonya felvenni, fajtája válogatja.

3. sodorjunk kisujjnyi vastag hurkákat, majd vágjuk 3 cm-es darabokra.

4. tegyünk fel egy nagy fazékban enyhén sós vizet forrni.

5. egy villát fordítsunk meg, és görgessük végig az ujjunkkal a nudlikat, hogy gnocchi-k legyenek. Gyűjtsük egy lisztezett deszkára őket.

6. kis adagokban főzzük meg: folyamatosan kevergetve főzzük a gnocchi-k felszíne jutását követően +1 percig.

7. szedjük a tálalótálba vagy egyenesen a levesbe, szószba, öblítés nélkül.

Centrifugált Kubu-cube

Azt hiszem, véget kell vetnem az önsajnálkozásnak, kifogásokat keresni, most éppen miért nem érek rá nekiülni írni egyet, vagy éppen folytatni a facebook-os bejegyzéseim ide töltögetését.... OK, itt van az ősz, lehangol ez mindenkit, hűvösek az éjszakák, kezdődik a suli/ovi, zárul a kertszezon, át kell programozni magát az embernek arra, hogy megint eltelt egy nyár... Pff...

Viszont hihetetlen módon megvan az első ovis-takonykór, minden csaj beteg, szóval két kislány itthon egész nap, tiszta nyár... Ami azzal egyenlő, hogy úgy érzem, nem vagyok jó semmire, mert a nettó szabadidőm napközben 1 teljes óra, ami kevés bármilyen munka elvégzésére - ma éppen a terasz-kerítés negyed részét sikerült lemázolnom, ami elfogadhatatlanul siralmas teljesítmény, és már a rózsák helyét kellene az utcán csinálnom, mert Zita drága kiszedte a töveket, és hogy lesz így nekem jövőre rózsalekvárom?! A Kisherceg rózsája nem eléggé illatos erre a célra, az Eden Rose pedig nem adott idén annyi virágot sem, hogy potpurit csináljak belőle... Tudom, ezek nem problémák, mert Afrikában meg éheznek, de az is bosszantó, hogy 3 hete várom, hogy tésztagépem legyen, és nem sikerül beszerezni, mert nincs időm menni/telefonálni utána. Bááááááááá...

De lássunk egy szép őszi post-ot: tök jó gyümik érnek még, fel lehet szedni a répát, csodásak a padlizsánjaim, és vörösre festettem a hajam. Jó, ez utóbbi nem számít, de az ősz hozta ki belőlem ezt is...

Ott kezdődik, hogy meglepetésként kaptam 3 láda őszibarackot. Nem éppen nemesített fajta, viszont könnyen leadta a héját, és a mag is emberi körülmények között kijött belőle - így jó sokat befőztem belőle (kényszeresség, tudom, de 1. szabály: ételt nem dobunk ki). De nem voltam elég gyors - a napi (=éjszakai) egy láda kevés volt, gyorsabban ért, már az ovisok is azt ették, így beledobtam az őskövület gyümicentrifugába. De a 100% őszilé színe olyan hogyismondjam... Nem túl étvágygerjesztő. Volt még szőlő is, meg a kertben SOK-SOK RÉPAAAA!

Ásó betol, répa kihúz, jól megmos, centrifugaaa! Kész a Kubu üdítőket hazavágó házi üccsi. Ahhoz, hogy szép is legyen, és ha sok van, ne romoljon meg, pici citromsavval (vagy citromlével) és cukorral érdemes felfőzni. Ha szőlőt is teszünk bele, jó, ha tudjuk, hogy érdemes a puffasztó hatás csökkentése érdekében fahéjat, szerecsendiót, vagy szegfűborsot tenni bele, esetleg ezek kombinációját...

Hozzávalók:
 

- 3 liter őszilé
- 1 liter répalé

- fél liter szőlőlé
- 1 dl cukor
- 1 tk citromsav

- 1 tk őrölt fahéj
- fél tk őrölt szerencsendió

Elkészítés:

1. A gyümölcs-zöldségleveket összeforraljuk. Fűszereket, cukrot, citromsavat beletesszük.

2. A tiszta üvegeket kifőzzünk, a tetőkkel együtt.

3.  Megvárjuk, hogy az üdítőlé elforrja a habját. Ekkor belemehet fél liter víz, és az újraforrástól számított 10-15 percig főzzük.

4. A steril üvegekbe szedjük, lezárjuk, szárazdunsztba tesszük.

Ahha, és mi lesz a centrifuga-hulladékkal?! Merthogy van egy másik szabály is: ami maradék, szinte biztos, hogy nem szemét...

Nos, ha ügyesek vagyunk (= tiszták az alapanyagok, pucolt a barack, a centrifuga-pürében  nincsenek magok), egy nagyon klassz répatorta alapot kapunk melléktermékként. Nem kell répát reszelni, hurrá! Hurrá! És van mazsola, és van dió, kész az őszi Kubu-kocka....

 

Hozzávalók:

- 45 dkg mag- és héjmentes reszelvénykeverék (alma, barack, körte, répa, stb. - szőlő a mag miatt nem jó sztem)

- 45 dkg liszt

- 20 dkg cukor

- 10 dkg sárgabarack-lekvár

- 1 sütőpor

- 1 tk só

- 1 tk fahéj

- 1 tk szódabikarbóna (elhagyható)
- tetejére aszalt gyümölcsök és/vagy magvak

Elkészítés:

1. melegítsük fel a sütőt 150 fokra.

2. a reszelvénykeveréket keverjük össze a cukorral és a lekvárral.

3. a lisztet keverjük össze a sütőporral, a szódabikarbónával és a fahéjjal.

4. a lisztes cuccot dolgozzuk össze a répás cuccal. Masszívabb fakanalat vagy dagasztóspirált igényel a művelet.

5. 20x30-as tepsibe simítsuk a masszát, a tetejére szórjunk diót-mazsolát-mogyorót-mandulát, ami jól esik, amit szeret a család, és nyomkodjuk enyhén a tésztába.

6. az előmelegített sütőben 45 percig süssük.

Szárítóprogramon

A piszok meleget és a szellőket nagyon klasszul ki lehet használni a fűszerek téliesítésére. Már ha van a balkonládában, sziklakertben, ablakpárkányon friss példány...

A Maros-szögben sosem esik, akkor is ritkán. Ezt szeretik a mediterrán fűszerek, így adott volt, hogy talajtakaróként, porfogóként, zöld háttér biztosításaként nem muskátlikat ültettem, hanem kakukkfüvet, bazsalikomot, szurokfüvet, levendulát, stb. Ez nyáron roppant praktikus, mert csak kilépek a teraszra, és leollózom az éppen szükséges mennyiséget.

Igen, de jön a tél. Többségük évelő, de télen akkor sem olyan, vagy éppen lombhullat, vagy hó alatt van, vagy nem is tudom. Idén először bepróbálom az sk morzsolt/szárított fűszerekkel...


Ami nélkül a tejfölös-kolbászos krumplileves egyszerűen elképzelhetetlen: a babérlevél (még picike bokorka, de adja magát). A friss levél sokkal, de sokkal intenzívebb, mint ami már kiszáradt. Téliesítése roppant egyszerű: megmossuk, és lecsepegtetjük a leveleket. Hagyjunk pár levelet a szárak vége felé, ha jövőre is élve szeretnénk látni a növényt... 2 nap múlva üvegbe szedhetőek a levélkék...



A bazsalikom - mindenes. Már a paradicsomlevesbe is teszek a babérlevél mellé. Mindenbe jó, ami paradicsomos, de aprítva/morzsolva a pogácsákban is szépet mutat. Ezt eltenni kicsit macerásabb, mert nem babérszerű a levele. Szárastól szedjük-mossuk, majd felkötjük egy szellős helyre száradni. Ez pár nap, érezni fogjuk, mikor tudjuk összemorzsolni a leveleket. Zárható üvegbe tesszük a száraz levélforgácsokat, de ameddig nem muszáj, csak textilfélével fedjük be üveg- vagy fémtető helyett.

"Kakukkfű, kakukkszó, kirándulni volna jó..." Ez az évelő, és a mi éghajlati körülményeink között bizonyítottan télálló félcserje hálás kis jószág. Nem forróságtűrő, hanem -imádó. Frissen nehezebben kezelhető - a levelek nehezebben válnak meg a szártól. Hajtásvégtől a tő felé haladva, két ujjunk közé szorosan fogva a szárat egy hirtelen mozdulattal lehet leszedni a leveleket, utána zúzni. Szintén mediterrános kajákba való. Szárítása egyszerű: vékony rétegben egy tiszta konyharuhára fektetjük a megmosott szárakat. Pár napig forgassuk/mozgassuk, majd a száraz levelek nagyon könnyen lejönnek az elfásodott szárakról.

A lila levendula. Imádom a színét, az illatát, sőt: az aromáját is édességekben. Leginkább molyűzőként használják, pici batyukba csomagolva, a ruhásszekrénybe akasztva. Pedig finom... Növényként utálja a pangó vizet, így ha a lakásban szeretnénk látni/érezni, a váza felejtős - iszony gyorsan büdös lesz a lakás tőle. Felakasztva, fejjel lefele lógatva, vagy fektetve a kakukkfűhöz hasonlóan, a virágok önkéntes potyogását kihasználva könnyen nagyobb mennyiségű virágra tehetünk szert. A szára eldobós. Tavasszal amúgy is erőteljes visszametszést igényel, amit azon a nyáron bőséges virághozammal hálál meg.

Borsmenta - zöld és friss, és Mojito. Ez, ami mindenkinek beugrik róla. Pedig teája nagyon jó frissítő, "szörpöt" lehet főzni belőle, fagyiban 10 pontos. Nagyon szép lila virágzata van, de ha a szüretnél csak a levelekre szeretnénk összpontosítani, akkor a bazsalikomos eljárás a követendő.

A másik paradicsomfűszer: az oregano, más néven: szurokfű. Erre a kijelentésre vonatkozóan olvastam ilyet is, olyat is. A lényeg: pizzába KELL ilyen, de a kakukkfű és a rozmaring mellett bármiben jól érzi magát. A kakukkfűhöz hasonló félcserje, így leveleit a kakukkfüves módszerrel kaparinthatjuk meg zölden és szárítva egyaránt.

Snidling - a körözött-fűszer. Persze, csak a kömény szomszédságában, de vajkrémben és baguette-ben is megőrzi friss-hagymás jellegét. Mivel egy pohárnyi cserépben is jól érzi magát, felesleges szárítani - inkább vigyük be télire, az ablakba. Szereti a vizet...

Paradicsomle(ve)s

Nálunk ez a sosem-elég. Minden igyekezetem ellenére évről-évre májusban boltira kell fanyalodni, bármennyit is tekerem a passzírozómat. Döbbenet...

Alap - a Bloody Mary-hez

Volt 2 jó kerti-év a paradicsomra: annyi termett a befőzőpariból, hogy telefőztem az üvegeimet. Nna, ekkor, 3 éve kezdődött a befőttesüveg-kukázásom. Azóta mindenki nekem keresi-gyűjti az üveget a családban és az ismerősök között...

Idén feladtam a karós paradicsommal folytatott harcomat, nem szeret engem, kiszárad, megrohad, eldől, büdös... Van egy bájos idős házaspár a faluban, akik kétszer annyit termeltek, mint nekik kellett, és jól eladták. Nekik elhittem, hogy nem vegyszerezték. Ha kicsiben játszunk, nem permetezünk :).

Amúgy erre a célra Mamámék borosüvegeket celofánozva használtak. Nem is lenne rossz, mert nem betétdíjas borosüveg mindig sok lenne, hanem a kimosás...! Az üveg nyaka-alja nőgyógyászi rutint igényel, és ha szalicil nélkül akarunk befőzni, igencsak makulátlannak kell az üvegnek lenni... Így marad a 8 dl-s standard üveg, erre kupakot is könnyű (csak drága) dolog beszerezni, ha véletlenül megette a fene az évek során - a vákuumot késsel, kanálnyéllel kilazító, gyenge csukójú fehérnépek leamortizálják, és akkor már nem is lehet rendesen ráhúzni...

Hogy-is-mint-is...

Én nem teszek bele se cukrot, se sót, se fűszert (ki ivott már zelleres piaci paradicsomlevet? Brrrrr... pláne, ha nem készülsz fel rá :O).

1. A paradicsomot feldaraboljuk - nem kell túl apróra. Feltesszük főzni, víz nem kell alá, ereszt magának. Lehet "púpozni" a fazekat, majd "kisimul". A paradicsom fajtájától/érettségi fokától függően változik a főzési időigény - amikor fakanállal szétkenhető a fazék oldalán (belül, természetesen :)), akkor vélhetően a passzírozó is elboldogul vele.

2. átpasszírozzuk egy másik, kisebb fazékba, a közelünkbe készítve egy tálat, amibe ürítjük a héj/mag kupacot a passzírozóból.

3. visszatesszük főni. Közben az üvegeket elkezdhetjük sterilizálni - forró vízben, sütőben, ki mit szeret, mit tud, hol van helye. Én a villanysütőbe szoktam állítva sorakoztatni az üvegeket, sok elfér benne, 150 fokra hamar felmelegszik, és 15 perc elég ezen a hőfokon a tiszta üvegeknek.

4. a 15 perces főzési időt az után számolom, hogy a piros habja elfőtt.

5. 15 perc után a fazékban lobogva forró paradicsomlevet üvegekbe szedjük, és a tiszta kupakot rátekerjük szorosan.

6. az üvegeket száraz dunsztba tesszük 2 napra.