Most itt ülök, írok, pedig halomban a vasalnivaló, rotyog a cirfandlis pulyka, tök fokhagymaszagú vagyok, és hajat illene mosnom holnapra, mert holnap BÖDÖN III. És ez nagy szó. Mármint az, hogy BÖDÖN, és az, hogy III., és nekem az meg pláne, hogy először életemben árulni kimegyek bárhova, raádásul saját cuccot.
Volt egyszer egy "Deszki Falunapok 2013.", aholis a Faluházban kiállítottam a lekvárjaimat. Elsőként szerepeltem, sőt, elsőként képviseltem ezen a szép, kézműves kiállításon a gasztronómiai vonalat. Éppen kezdtem belesüppedni a "belőlemsohanemleszsemmi", meg "anyánakispocsékvagyok" mocsárba, amikor a kiállítás felrázott. Pozitív visszacsatolások, mosolygó arcok, rózsaszörp és levendulás keksz és rózsalekváros linzer. Valami elindult, amit a Faluház TELJES személyzetének és Vancsának nem fogok tudni sosem meghálálni.
 | |
| lilasarok, Deszk, Faluház, 2013. |
Októberben éreztem úgy, hogy lehet, ebben több is van, mint hobbi. Könyvelő, falugazdász, NAV, és egyszerre lettem (h)ős(iesen)termelő. Látogatás a BÖDÖN II.-n, majd Járásügy. Nézelődés, szkeptikus jelentkezés. Az Élelmiszerlánc-biztonsági és Állategészségügyi Igazgatóságnál egy valódi lekvár-jedivel beszélgettem, aki nálam is vadabb lekvárokat készít ÉVEK óta. Reménysugár, hogy jó lehet ez, majd várakozás a papírokra, közeleg a BÖDÖN III.
3 héttel ez után, egy hétten a BÖDÖN III. előtt újabb "nemvagyokjósemmire", "nemleszbelőlemsohasemmi" érzés, könnyek éjjel, gyereknyöszörgés a másik szobából, majd hétfő reggel. Telefon a Nárásügyhöz, az engedély úton, kergetem autóval a postást (nemvagyoknormális), bödönjelentkezés, címkegyártás, lekvárbefőzések és kandírozások 5 nap, 5 éjjel, amikor a csajszik nincsenek itthon, vagy alszanak. Pörgés ezerrel, esőt mondanak, nem fog menni, nincs asztalom, van asztalom, kösziMesi :), jajjszámlatömb, miazabélyegző, kösziGyuszi :), címkézni kell, nincsárlapom, kitelepüléskorhollesznekaddigalányok, Pannikáznak, kösziBea :)... közben persze mindenhol dobozok és üvegek a lakásban. De nem baj, még mindig jobb, mint pár hete, amikor a rózsaszirmok a dolgozószobában száradtak, a fűszerek a konyhapulton- és plafonon, a birsalmasajt a hálószobában, a ruhák a szárítón, melyik a kakukktojás?
Hogy az élet szép legyen, egy drágaédesfalubeli cipőtársamat holmi nettrollkodó rókák kicsinálják, mert savanyú a szőlő. Igen, a klasszikus "róka és a szőlő", ha nem érjük el, savanyú. Nem, ez nem magyar, kérem szépen, ez ókori, ez Pheadrus, mert fog a fehérje. Mármint a róka foga fehérje, könnyebb valamit kikezdeni egy médiaszelet alapján és irígy hátbatámadással lerombolni az álmait, mint szemtől pofába megbeszélni;
"Azoknak szól tanulsága ezen kis mesémnek,
kik mindent lenéznek, mit elérni képtelenek"
Forr az agyam. Nem értem az embereket, nem értem az embereket, nem értem a szervező helyszínt. Segíteni kellene, telefonok, majd várakozás, tortázunk vagy sem... Gabika után szabadon, bármilyen döntés elfogadható, mert ezt a helyzetet nem lehet megérteni átélés nélkül. Melletted állunk, Mammy!!!
Mindez pár nap alatt. Új FB page, hogy ne terhelődjön a Gasztronauta ezentúl az ittleszek-ottleszek-ezemvanvegyétekmeg képekkel-posztokkal, sok fotó, utómunkák, like-ok, érdeklődések... Kattog az agyam, annyira, hogy a könyvesboltban bort kapok le a polcról, mai vasalás és kipihenendőség smafu, Cirfandli-ideológia szerint fő a kacsazsírban a pulykacombfilé-kocka Cirfandlival, de persze a pohárban is az van, holnapi elő-feszültségoldóként, mert "Szeretek borral főzni. Néha az ételbe is teszek"...
