Bacon-be tekert, spárgával töltött karaj

Valójában másfél éve készítettem el ezt az ételt, és remélem, nem büntetem meg magam azzal többet, hogy akkor és ott nem cetlizem/bloggolom le a kaját, csak lefotózom. Ugyanis most ennek a receptje kellett volna, de nagyon. Nem agysebészet, hamar összeállt, konkrétan, hamarabb összeállt, mint amennyi ideig kerestem, hátha meglelem.

Ideje is volt már valami nem-rózsa-nem-fagyi-nem-desszert receptet keresni, mert ma megjött a kedvem ennek az elkészítési módnak egy másik ízvilágát is produkálni. De ezt majd később :).

A bacon-be tekerésnek megvan az a jó tulajdonsága, hogy HA van idő a bepárolásra, a lehetőségek tárháza végtelen a töltelék és az öntet tekintetében.

 

Hozzávalók:

• 6 szelet csont nélküli karaj
• 12 szelet bacon
• 15 szál spárgatök (fehér spárgából konzervet, zöld spárgából fagyasztottat találunk a boltokban ilyentájt)
• 2 dl fehérbor (sauvignon blanc, vagy ennek házasítása)
• fél liter alaplé (húsleves)
• só, bors

Elkészítés:

1. A karajokat töröljük szárazra, klopfoljuk ki, sózzuk, borsozzuk meg.
   
   
   
2. A lecsöpögtetett/felengedett spárgákat vágjuk félbe.
3. Terítsünk ki egy szelet bacont, erre fektessük rá a karajszeletet.
4. Egy másik szelet bacon-re halmozzunk 5 spárgadarabot, és szorosan tekerjük fel.
5. A spárgacsomagot tegyük a karajra, tekerjük fel, majd ismét tekerjük be bacon-be. Erre azért van szükség, mert a karaj száraz, és így tudjuk omlóssá tenni a tekercseinket.
   
   
   
6. Melegítsük elő a sütőt 150 fokra. Közben hevítsünk olajat egy serpenyőben, és a tekercsek minden oldalát hirtelen lángon pirítsik meg. Így kap kérget a hús, ami a későbbiekben a rostok között megtartja a hús nedvességét.
7. Egy hőálló tálba szedjük ki a tekercseket, öntsünk rá 1 dl bort, plusz annyi alaplevet, hogy félig ellepje. Ha nincs húsleves a háznál, leveskockából is varázsolhatunk alaplevet szükség esetén. Fedjük le alufóliával, és tegyük az előmelegített sütőbe 1 órára. Tűpróbával ellenőrizzük, megpuhult-e a karaj.
8. Ha a tekercsek megpuhultak, szedjük ki, fedjük le, és tartsuk melegen (például a kikapcsolt, nyitott sütőben) őket. A pecsenyelevet szűrjük le, keményítővel sűrítsük be, és öntsük hozzá a maradék 1 dl bort. Forraljuk 5-8 percig, és tegyük bele a tekercseket.
9. Burgonyalángossal, héjában sült burgonyával, de bulgurral vagy éppen párolt rizzsel is tálalhatjuk.
   
   

Kacsazsír, fokhagyma, pulyka, Cirfandli...

... és persze só, az élet sója-borsa. Amúgy meg "Szeretek borral főzni, néha az ételbe is teszem"...

Most itt ülök, írok, pedig halomban a vasalnivaló, rotyog a cirfandlis pulyka, tök fokhagymaszagú vagyok, és hajat illene mosnom holnapra, mert holnap BÖDÖN III. És ez nagy szó. Mármint az, hogy BÖDÖN, és az, hogy III., és nekem az meg pláne, hogy először életemben árulni kimegyek bárhova, raádásul saját cuccot.

Volt egyszer egy "Deszki Falunapok 2013.", aholis a Faluházban kiállítottam a lekvárjaimat. Elsőként szerepeltem, sőt, elsőként képviseltem ezen a szép, kézműves kiállításon a gasztronómiai vonalat. Éppen kezdtem belesüppedni a "belőlemsohanemleszsemmi", meg "anyánakispocsékvagyok" mocsárba, amikor a kiállítás felrázott. Pozitív visszacsatolások, mosolygó arcok, rózsaszörp és levendulás keksz és rózsalekváros linzer. Valami elindult, amit a Faluház TELJES személyzetének és Vancsának nem fogok tudni sosem meghálálni.

lilasarok, Deszk, Faluház, 2013.

Októberben éreztem úgy, hogy lehet, ebben több is van, mint hobbi. Könyvelő, falugazdász, NAV, és egyszerre lettem (h)ős(iesen)termelő. Látogatás a BÖDÖN II.-n, majd Járásügy. Nézelődés, szkeptikus jelentkezés. Az Élelmiszerlánc-biztonsági és Állategészségügyi Igazgatóságnál egy valódi lekvár-jedivel beszélgettem, aki nálam is vadabb lekvárokat készít ÉVEK óta. Reménysugár, hogy jó lehet ez, majd várakozás a papírokra, közeleg a BÖDÖN III.

3 héttel ez után, egy hétten a BÖDÖN III. előtt újabb "nemvagyokjósemmire", "nemleszbelőlemsohasemmi" érzés, könnyek éjjel, gyereknyöszörgés a másik szobából, majd hétfő reggel. Telefon a Nárásügyhöz, az engedély úton, kergetem autóval a postást (nemvagyoknormális), bödönjelentkezés, címkegyártás, lekvárbefőzések és kandírozások 5 nap, 5 éjjel, amikor a csajszik nincsenek itthon, vagy alszanak. Pörgés ezerrel, esőt mondanak, nem fog menni, nincs asztalom, van asztalom, kösziMesi :), jajjszámlatömb, miazabélyegző, kösziGyuszi :), címkézni kell, nincsárlapom, kitelepüléskorhollesznekaddigalányok, Pannikáznak, kösziBea :)... közben persze mindenhol dobozok és üvegek a lakásban. De nem baj, még mindig jobb, mint pár hete, amikor a rózsaszirmok a dolgozószobában száradtak, a fűszerek a konyhapulton- és plafonon, a birsalmasajt a hálószobában, a ruhák a szárítón, melyik a kakukktojás?

Hogy az élet szép legyen, egy drágaédesfalubeli cipőtársamat holmi nettrollkodó rókák kicsinálják, mert savanyú a szőlő. Igen, a klasszikus "róka és a szőlő", ha nem érjük el, savanyú. Nem, ez nem magyar, kérem szépen, ez ókori, ez Pheadrus, mert fog a fehérje. Mármint a róka foga fehérje, könnyebb valamit kikezdeni egy médiaszelet alapján és irígy hátbatámadással lerombolni az álmait, mint szemtől pofába megbeszélni; 
"Azoknak szól tanulsága ezen kis mesémnek,
kik mindent lenéznek, mit elérni képtelenek"

Forr az agyam. Nem értem az embereket, nem értem az embereket, nem értem a szervező helyszínt. Segíteni kellene, telefonok, majd várakozás, tortázunk vagy sem... Gabika után szabadon, bármilyen döntés elfogadható, mert ezt a helyzetet nem lehet megérteni átélés nélkül. Melletted állunk, Mammy!!!

Mindez pár nap alatt. Új FB page, hogy ne terhelődjön a Gasztronauta ezentúl az ittleszek-ottleszek-ezemvanvegyétekmeg képekkel-posztokkal, sok fotó, utómunkák, like-ok, érdeklődések... Kattog az agyam, annyira, hogy a könyvesboltban bort kapok le a polcról, mai vasalás és kipihenendőség smafu, Cirfandli-ideológia szerint fő a kacsazsírban a pulykacombfilé-kocka Cirfandlival, de persze a pohárban is az van, holnapi elő-feszültségoldóként, mert "Szeretek borral főzni. Néha az ételbe is teszek"...

Rózsalekvár - az alap

Készítettem már fahéjas, konyakos, levendulás, vaníliás és kadarkás rózsalekvárt, de annyi mindennel meg lehet még vadítani, hogy inkább leírom az alapreceptet, és mindenki bátran kísérletezzen. Az alaplekvárral az a jó, hogy allergén fűszert, alkoholt nem tartalmaz, rózsafagyihoz, rózsakrémhez nagyon jó.

Hozzávalók:

- 1 kg hámozott, csumázott alma
- 40 dkg cukor
- 200 g rózsaszirom
- 5 dl víz
- 1-2 citrom leve (vagy 2 tasak citromsav)

Elkészítés:

1. a felkockázott almát 3 dl vízzel, a citromlével és a cukorral felfőzzük.

2. forrón hozzákeverjük a szirmokat, és botmixerrel (magában a főzőedényben) 1 percig pépesítjük.

3. hozzáöntjük a maradék 2 dl vizet, összeforraljuk, kis lángon 10 percig főzzük/sűrítjük, majd steril üvegekbe szedjük, és szárazdunsztba tesszük.

Szekszi - Rózsalekvár szekszárdi Kadarkával

Kadarka, az utolsó cseppig

Ízlésről jó társaságban nem nyitunk vitát. A szekszárdi Kadarka, mint fogalom, 30 éveim idusán számomra  nem is vita kérdése. Van benne valami érett nőiesség, ami hivatott a mindennapok i-jére feltenni a pontot. Csabi borát/borait nagyon szeretjük, bármikor, bárhol, magában vagy étellel pihentet.

Most rózsalekvár és levendulabármi-dömping van itthon; olyan szintű virágillat lengi át a lakást a napok/hetek óta tartó szörp- és lekvárbefőzések miatt, hogy levendulaboltnak is elmehetnénk lassan :). Az egyik adag lekvárfőzés közben akadt a kezembe egy pohár Kadarka valahonnan, és arra vetemedtem, hogy összekóstolás után kipróbáljam a szekszárdi rózsalekvár kreációt.

Bejövős. Enyhén boros, nagyon virágos, meglehetősen karakteres ízvilág.

Hozzávalók:

- 450 g rózsalekvár
- 60 cl Kadarka

Elkészítés:

1. a kimért, még összeforralás előtti lekvárhoz öntünk 60 cl Kadarkát (ha egy dl, az sem baj), 5 perc összeforralás után steril üvegekbe szedjük, és szárazdunsztba tesszük.

Rózsaszirup

Ehhez minimum rózsamegszállottnak kell lenni. Meginni a szirmok levét. Mert a Double Delight az a rózsa, aminek az illata megmásíthatatlanul rózsa...

Féltem nekifogni, mert viráglevet inni majdnem olyan, mint kiinni a vázát. De mégsem. Valami üde, valami nőies, vízben/szódában feloldva színt sem adó italt kapunk belőle, amit elfogyasztva az az érzés jár át minket, nőket, hogy megszépülünk tőle.

Akkor is, ha cukor is van benne :P.

Lehetne persze mézet is beletenni, de a mézet kiforralva a dunsztoláshoz éppen a méz értékeit főzzük el.

Hozzávalók:

- 120 g rózsaszirom
- 2 liter víz
- 35 dkg cukor
- 2 citrom leve, vagy 2 tk citromsav

Elkészítés:

1. a vizet felforraljuk, a szirmokat belekeverjük, a citromlevet/citromsavat hozzáadjuk (hogy a rózsavíz színe ne oxidálódjon el), szorosan lefedjük, és 24 órára eltesszük kihűlni.

2. másnap leszűrjük, kinyomkodjuk a szirmokat. Cukorral felfőzzük, és sterilizált üvegekbe szedve szárazdunsztba tesszük.

Citromos levendulafagyi

Nincs új a nap alatt. Nem lehet éppen Tiszát rekeszteni a levendulás fagyireceptekkel, de akad a neten elég. A legtutibb harmóniának mindenképpen a fehércsokis kombináció tűnik, dehát az a megtiszteltetés ért, hogy receptet kértek tőlem. Így nagy örömmel kigondoltam egy saját variációt, amit sok szeretettel ajánlok a Magyar Epilepsziával Élők Alapítványának :).

Lila és sárga a fehér és feketén

Hozzávalók:

- 150 g natúr joghurt
- 1 citrom reszelt héja
- 1 citrom leve és rostjai
- 2 dl levendulaszörp (lehet fahéjmentes is!)

Elkészítés:

1. reszeljük le a jól megmosott citromot, majd facsarjuk ki. Csak a magoktól szűrjük meg, a rostjai zamatosak a fagyiban.

2. a joghurtot a citromlével és a levendulaszörppel keverjük jól el, és öntsük a fagyigépbe. Mivel inkább sorbet jellege lesz, én mindenképpen ajánlom a fagyigépet. Ha ilyenünk nincs, kisebb poharakba töltsük, és állítsunk pálcát a poharakba, hogy megfagyva és kiborítva pálcás jégkrémet kapjunk.

Megjegyzés:

mivel ennél a fagyinál a levendula citrusosságát, és nem virágos töménységét szerettem volna kiemelni, szándékosan nem cukroztam meg. De ez természetesen nem jelenti azt, hogy édesszájú ínyencek nem édesíthetik bátrabban a fagyit.

Fahéjas levendulaszörp

Ezt is kipróbáltuk, ajándékoztunk is belőle, és nem is lett rossz. Grátiszként levendulás fagyi alapjának is jó.

Hozzávalók:

- 20 g (akár szárított) levendulavirág
- 1,5 liter víz
- 20 dkg cukor (lehet barnacukor is)
- 1 citrom leve
- kis rúd egész fahéj

Elkészítés:

1. forraljuk fel a vizet, és keverjük bele a levendulát. Szorosan fedjük le az edényt, és 24 órára hagyjuk ázni.

2. szűrjük le másnap, óvatosan nyomkodjuk ki a megduzzadt virágokat, különben keserű lesz.

3. főzzük fel a cukorral, citromlével és az egész fahéjjal. Sterilizáljunk üvegeket ki közben; a 10 perc steril alatt sziruppá fő a szörp is.

4. szárazdunsztban hagyjuk kihűlni.

Almás holdacskák, fehér csokimázzal

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szakács tankönyv, benne egy tételsor, illetve, tizenpár menüsor. Egyes ételek leírása hiányzott, például az Almás holdacskáé is. Én meg buzgómócsing módjára kikerestem a neten egy receptet. Mivel nekem a Hold fehér, valójában a mázat írtam át rajta, meg az arányokon finomítottam, de az azon mániámból fakad, hogy a sima muffint is fele cukorral készítem el, de még a birsalmasajtot és a kajszilekvárt is...

A szakácssulinak vége, így most rengeteg időm lett (pedig nem is ám :)), és bűntudattal fűszerezve kezdem a kazalnyi ételfotót felreceptezni ide. Meg még a suliról is írni szeretnék, mert nagyon jó volt ám. De tényleg...

Hozzávalók:

- 40 dkg reszelt alma
- 25 dkg kristálycukor
- 2 tojás
- 1 csomag sütőpor
- 1 tk fahéj
- 1 tk szegfűszeg
- 45 dkg liszt
- 1 tábla fehércsoki

Elkészítés:

1. az almát a cukorral, fűszerekkel összekeverjük, hozzáütjük a tojásokat is.

2. a lisztet a sütőporral összekeverjük, és az almás masszával simára keverjük.

3. 160 fokra előmelegítjük a sütőt, és egy 30x40 cm-s tepsibe simítjuk a tésztát. 15 perc alatt készre sütjük.

4. a fehércsokit megolvasztjuk, max egy kevés vajat téve hozzá, és a még forró tésztára simítjuk.

5. ha kihűlt, egy közepes pogácsaszaggatóval félhold alakokat szaggatunk belőle.

Fehércsokoládé-mousse, rózsalekvárral, málnasziruppal, merengéssel

Jelentem, még megvagyok, és szoktam főzni is. Még itthon is :). Sőt, most, a héten lezárul ez a szép és intenzív szakasza amatőrködésemnek... Szombaton gyakorlatilag is vizsgázik a csapat szakácskodásból - igen-igen jól indul az egész.  Mindenki közösségileg készülget, elosztunk, megosztunk, felosztunk mindent. Inkább egy játékos vetélkedőnek indul a holnapi két menüsoros főzőcske, mint tízkörömlerágott vizsgának. Összeszoktunk, nagyon, de nagyon fog hiányozni.
Még akkor is, ha jelenleg azt sem tudom, jó-e nekem, hogy ennek nekivágtam, van-e bármi értelme, van-e benne hovatovább, ésígytovább...

Node, egy sikeres elméleti vizsga nem jelenti azt, hogy ne készüljünk a gyakorlatira, így a családot helyenként sokkolva ki-kiragadok menüelemeket, amik itthonra valahogyan elkészülnek. A horror a rizs, amit nagyon nem tudok perfektre megcsinálni, de desszertekkel pl. nem szabadna, hogy gondom legyen. Ettől függetlenül most a csokoládé mousse-t átfazonírozva ültem neki írni. Mert tetszett, és mert fehércsokival akartam csajosat készíteni; rózsaszínes-kétszínűt.

Valójában persze a mousse-ba kellene tojássárgája is, de az Élelmiszerismeret vizsgaanyaga elrémíszett a tojáskrémektől olyannyira, hogy egy lendülettel vettem ki a fagyasztóból az összes tojásos fagyit és húztam le a WC-n egy nagy homloktörléssel, hogy de jó, hogy megúsztuk tavaly nyáron a házifagyizást fertőzések nélkül...

Rózsás mousse

Hozzávalók (6 adag):

- 100 g fehércsokoládé
- 2 dl hullala
- 3 ek rózsalekvár
- 5 dkg vaj (nem margarin, arról is csúnyákat olvastam :))
- 1/2 dl málnaszirup (málna+cukor+kevés víz összefőzve majd lepasszírozva)
- 6 db 2 dl-s eldobható műanyag pohár

Elkészítés:

1. a műanyag poharak alját vágjuk le, kb. a felénél. A peremes részre (pohár teteje) lesz szükségünk, ezeket egy tálcára peremmel lefelé tegyük le.

2. a vajat az összetört csokival gőz fölött felolvasztjuk. Ha nem hullalával, hanem valódi tejszínnel dolgozunk, akkor 2 nagy evőkanál cukrot is tegyünk a csokikrémbe, és olvadásig kavargassuk. Tartsuk melegen.

3. verjük habbá a tejszínt. Fixálni nem kell. A habba az olvasztott csokit óvatosan keverjük bele, habbá verni már nem kell.

4.  2 evőkanál segítségével a krém kb. felét osszuk el a fejreállított poharakba. Kiskanállal simítsuk le a krém tetejét.

5. a krém megmaradt részéhez keverjük hozzá a rózsalekvárt és a málnaszirupot, és ezt adagoljuk rá a fehér krémre. Kiskanállal simítsuk le a mousse tetejét, és tegyük hűtőbe 2-3 óra hosszára.

6. a mousse a pohárral átemelhető kistányérra, ott hústűvel válasszuk el a peremtől a krémet, és óvatosan emeljük le poharat róla. Extra málnasziruppal tálalhatjuk.

Orly bodza

Jelentem, itt vagyok. Mármint, a konyhában. Most éppen a sajátomban, mert néha ilyen is van :).
Ugyanis, elkezdődött valami váltásféle, ami megrekedt kicsit lelkesedésileg és időszerűségileg, de azért nagy lépés ez nekem. Szakácsiskola folyamatban, szakmai gyakorlat kipipálva, és a Hanságiban folytatódik a tankonyházás.

Rengeteget tanultam már eddig is, pedig a nemzetközi technológiákat el sem kezdtük a gyakorlatban. Rájöttem, hogy a matematika még mindig nem áll távol tőlem, hogy szeretek tanulni, és a főzést nem hiszem, hogy bármilyen körülmények között sikerül valaha megutáltatni velem. Tudom, hogy képes vagyok korán kelni, napfelkeltében repülő galambokat csodálva kutyát sétáltatni munka előtt, és kicsit kikapcsolva az itthoni dolgokat más területen is helyt állni. Megtapasztaltam, hogy az élet nem áll meg itthon nélkülem, csak döcög, a Gasztromanók pedig nem nyírják ki sem egymást, sem a Zembert, amikor távol vagyok.

Arra is rájöttem persze, hogy a családnak az iskolázásom és a vendéglátózásom egyszerre nem jön be, és türelmesen várnom kell, míg eljön az én időm. Vagyis dolgozni a szakmában nem fogok tudni, amíg kicsik a lánykáim...

Hamarosan vizsgáim lesznek, addig is, hogy tanulás közben ne legyenek konyha felé száguldó gondolataim és törekvéseim, kipróbáltam ma valamit, ami régóta birizgálja az agyamat.

Szégyen vagy sem, Orly masszát sosem készítettem, de szerencsére a tételeim között megtalálható, így TUDNOM kell olyat készíteni. Node, érik a bodza is, amit évek óta szeretnék bundázva megkóstolni. A sörrel - ami az Orly massza fontos összetevője - a kapcsolatom pár éve érintőleges csupán, amióta is rájöttem, lehet a sörön csavarni, és máris ízlik. Például a karamellmaláta nagy favorit, és most Sopronban meggymárkásították is, de nagy melegek kertimunkáinak megérdemelt jutalma a grapefruit-os Borsodi.

Ezek így együtt forrták, illetve sütötték ki magukat a citrusos frissesség jegyében borsodi-grapefruit-os Orly masszás bodzává, ami mellé tartár passzol a tétel (= Orly ponty tartárral) szerint. De a sima tartár túl snassz, így keveredett bele egy kis Fuxli Sebestyén Csabitól, illetve, pár csipet frissen aprított citromfű is.

Orly-virág

Hozzávalók:
Orly massza
- 1,5 dl Borsodi grapefruit-os sör
- 100 g liszt
- 9 g só
- 1 tojás
Dresszing
- 1 nagy ek 20%-os tejföl
- 1 nagy ek majonéz (a házi a legjobb)
- fél dl Fuxli
- csipet só
- csipet cukor
- nagy csipet aprított citromfű

- 3 nagyobb bodzavirágzat
- liszt a szóráshoz
- olaj a sütéshez

Elkészítés:

1. elkészítjük a dresszinget: a hozzávalókat alaposan elkeverjük és kihűtjük. Nem baj, ha kicsit hígnak tűnik, ez csak azt jelentheti, hogy több bor került bele, feltéve, ha a majonéz készítésénél elegendő sűrűségig vertük a masszát.

2. a bodzavirágzatokat féltenyérnyi darabokra szedjük. Mosni nem szoktam, mert akkor szétesik, és szerencsére már van saját bodzánk, ami pedig tuti nem piszkos :).

3. elkészítjük az Orly masszát: a tojássárgáját a sörrel, sóval és liszttel jól eldolgozzuk. Külön felverjük a tojásfehérjét, és óvatosan a masszához keverjük. Ha sűrűnek tűnik, kevés olajjal vagy további sörrel hígítható.

4. olajat forrósítunk. A bodzavirágzatokat lisztbe forgatjuk, a felesleget lerázzuk róluk, majd az Orly masszába forgatjuk, és azonnal az olajba tesszük. Aranyszínűre sütjük, csepegtetőrácsra tesszük, mert az Orly hajlamos megszívni magát olajjal.

Előételként, a Fuxlis tartárral kínálhatjuk az egész alapjául szolgáló bor kíséretében, kevés extra citromfű társaságában.

Ibolyalekvár

A lekvárfőzés ideje optimális esetben a nyár, vagy annak vége, így bizton kijelenthetem, hogy az ibolyalekvár nyitja a befőzést a naptárban.

Későn ébredők

Erről a kedves kis kék (nekem fehér+kék) virágról tudni kell, hogy mindössze másfél hétig virágzik, így nagyon oda kell figyelni, mikor is szüreteljük. Idén április vége felé kezdtek elfáradni a szirmok, de e hónap elején még országos tragédia szintjén záporozott a hó, így a legnagyobb jóindulattal sem várhattuk el, hogy a húsvéti tojásmintázás főszereplője legyen.

A viráglekvárokban az a nagy közös, hogy az alapja az alma, ami stabilan, az év bármely szakában beszerezhető. Más kérdés, hogy milyen fajta, és honnan származik. Az idared az ibolyalekvárhoz nagyon passzolt, és ár/érték arányban is megfelelő volt a tavasz közepe táján. Szerencsés, ha valakinek van saját elvermelt almája őszről; ez mindenek felett áll minden esetben.


Hozzávalók:

- 600 g alma
- 250 g cukor
- 1 citrom héja és leve
- 3 dl víz
- 100 g ibolyaszirom

Elkészítés:

1. a meghámozott, kimagozott almát felkockázzuk, lecukrozzuk, és rácsepegtetjük a citrom levét, hogy ne barnuljon meg.

2. ha levet eresztett, feltesszük főni 3 dl plusz vízzel, és péppé pároljuk. Közben megmossuk és lecsepegtetjük a szirmokat. Sajnos az ibolya nagyon közel van a földhöz, így óhatatlanul porosak lesznek a szirmok; öntsünk annyi vizet a szirmokra, hogy bőven ellepje, majd pár perc után nagy szitára borítsuk, és óvatosan nyomkodjuk ki.

3. még forrón hozzákeverjük a szirmokat, és botmixerrel max fél percig zúzzuk simára.

4. tegyük vissza a lekvárt főni, közben sterilizáljunk kis üvegeket. 10 percig forraljuk kis lángon össze a lekvárt, forrón töltsük üvegekbe, és tegyük szárazdunsztba.

Megjegyzés:

van az úgy, hogy éppen akkor nincs lehetőség lekvárfőzésre, amikor virágzik az ibolya. Ilyenkor (és más viráglekvároknál is) jószívvel ajánlom a nálam már bevált sziromfagyasztást, amikor is a megtisztított szirmokat fagyasztótasakba téve lefagyasztom ráérősebb időkre.

Köszisüti 2. - fügelekvár debütál

fügelék

Nagyobbik Gasztromanó karácsonyi sütis receptkönyvében (merthogy van neki olyanja :)) bukkantam rá arra a kivitelezhetőnek tűnő ötletre, hogy töltött keksz. Ott narancsos csokis kekszet készítettek, én meg fügelekvárosat. Egyrészt, mert kéznél volt, másrészt, mert házi. Mármint, a lekvár is, meg a füge is.

A házi azért kellett, mert pénteken megyünk kontrollra, és ilyenkor szeretek vinni valami sajátot (is). Gasztronómiai hálám üldözi az Angyalainkat :).

Hozzávalók:

- 200 g vaj
- 300 g liszt
- 2 tk sütőpor
- 125 g porcukor
- 1 tojás sárgája
- 1 egész tojás

- 30 g holland kakaópor
- 30 g cukrozott kakaópor (pl. nesquick)
tölteléknek: fügelekvár (de bármilyen nem folyós lekvár, vagy marcipánmassza is megfelel e célra)

Elkészítés:

1. A lisztet, kakaóporokat és a sütőport egy magas tálban összekeverjük.

2. A fagyos vajat késsel nagyobb darabokra vágjuk, és elmorzsoljuk a liszttel.

3. Hozzáütjük az egész tojást és a sárgáját, hozzámérjük a porcukrot, és jól összedolgozzuk. Kissé ragadós tésztát kapunk, de a magas vajtartalom miatt könnyű lesz vele dolgozni. Ha mégsem, fél órára, befóliázva tegyük hűtőbe.

4. Lisztezett felületen, lisztezett sodrófával 3 mm vastagra nyújtjuk a tésztát. Előveszünk egy minimum 5 cm széles kiszúrót (kisebb tésztába nem igazán lehet tölteni). Ebből a mennyiségből egy tepsinyi töltött, és egy tepsinyi sima kekszet készítettem. A forma méretétől függetlenül elmondható tehát, egy tepsinyi kekszet sütőlapra sorakoztathatunk. Sok helyet nem kell kihagyni, arra kell vigyázni, hogy legyen a tepsiben elég hely a kezünknek.

5. Kiszúrunk ugyanennyi kekszet és a nyújtódeszkán hagyjuk, a sütőt 200 fokra előmelegítjük.

6. Két kiskanál segítségével a kekszek közepére tesszük a lekvárt, és minden lekváros kekszre ráteszünk óvatosan egy sima kekszet a nyújtódeszkáról; a széleket óvatosan lenyomkodjuk.

7. Előmelegített sütőben 8 percig sütjük. Sütés után tálcára szedjük őket, és még forrón porcukorral megszitáljuk.

8. A maradék tészta sima keksznek is tökéletes, de ugyanígy tölthető is.

Gesztenyés (=nembaj)pulykamell őzgerincben sütve

 

 A gesztenye és a pulyka jó barátok. Karácsonykor :). Évről-évre eljátszottam a bármivel töltött bármilyen hús játékot a "felszúrós" módszerrel. Utána megpróbáltam beleszuszakolni minél több töltést a karajba, pulykamellbe, miegymásba. Aztán "sokat akar a szarka"-Ditke varrással és kismillió hústűvel igyekezett a töltést benntartani. Ami mégiscsak kijött sülés közben, mert a hús, szerencsétlenje, összefele megy sülés közben. A töltés meg kifolyik, megsül, összekeni a husit...

Most karácsony előtt tesztsütöttem ezt a variációt. Szeretem. Nyugis, finom, és jól néz ki. A trükk az őzgerincforma, no, meg a szeletelt bacon, ami vizuális mankó egyrészről, és nem engedi kiszáradni a töltésre alkalmas (kevéssé zsíros) húsokat. Szilveszterre is megcsináltam, büszkén tálalnám vendégeinknek, ezzel a felvezetéssel: "Gesztenyével töltött..." - mire Maci: "Nem baj...". Mintha mentegetőzésre reagálna :)) Valóban nem túl paleo kaja, de nem baj. Ez lesz a fantázianév is: nembajpulyka :).

Hozzávalók (6 személyre):

- 60 dkg pulykamellfilé

- 25 dkg szeletelt bacon

- 1,5 dl tej

- 3 gerezd fokhagyma

- 20 dkg gesztenyemassza

- 1 tojás

- 3 szelet, szikkasztott rozsos kenyér

- kevés tej az áztatáshoz

- 15 dkg trappista sajt felszelve

- só, bors

Elkészítés:

1. a húst felszeljük, kiklopfoljuk. A fokhagymákat megpucoljuk, klopfolóval szétzúzzuk, a 1,5 dl tejbe tesszük. A hússzeleteket egy mély tálba tesszük úgy, hogy minden két szelet közé öntsünk a fokhagymás tejből. Hűtőben 1-2 órát állni hagyjuk.

2. a szikkadt rozskenyérszeleteket egy tálba tesszük, amiben éppen elférnek. Annyi tejet öntünk rá, hogy a kenyér mindenhol tejes legyen, de ne álljon benne. 15-20 percig hagyjuk állni.

3. elkészítjük a tölteléket: a gesztenyemasszát a tojással, mokkáskanálnyi sóval és ízlás szerinti őrölt borssal áttörjük. A kenyeret a tejtől kinyomkodjuk, szétszedjük, a botmixer poharába tesszük, és a gesztenyével együtt pépesítjük.

4. a sütőt 180 fokra előmelegítjük. Közben egy őzgerincformát (nekem szilikonformám van, tökéletesen megfelel) kibéleljük a baconszeletekkel úgy, hogy a forma minden oldalán hagyjuk a szeleteket 10 cm-re túllógni - ezekkel a túllógó részekkel "takarjuk" majd be a húst.

5. a tejtől lecsöpögtetjük a hússzeleteket, sózzuk, borsozzuk. A bacon-nel bélelt formába tesszük a hússzeleteket ügyelve arra, hogy mindenhol fedjen, sehol ne legyen túl vastag, és a bacon-höz hasonlóan mindenhol túllógjon. Elrendezzük a sajtszeleteket is a forma alján.

6. a gesztenyés masszát belesimítjuk a húsos formába. Ráhajtjuk először a húsokat, majd a bacon-t.

7. a sütőben 1 órán át sütjük. Sok leve lesz, ezt az egy óra elteltével leöntjük, és visszatesszük a sütőbe további fél órára.

8. a formát kivesszük a sütőből, egy nagy tálat (amin tálalni fogjuk) ráteszünk, és gyors mozdulattal ráborítjuk. Ha a bacon nem sült meg esetleg szép pirosasra, 200 fokos sütőbe további 5-10 perce még visszatehetjük, szétesni nem fog.

9. ha kihűlt, teljesen hibátlanul szelhető. Hidegtálakhoz aszpikolva vagy anélkül, Pannonhalmi Pinot Noir-val kellemes óévbúcsúztató volt.

Kisherceg szelet - Fillet a'la Petit Prince

Persze, sima rántott szelet :) - a rózsalekvár és a kecskesajt teszi mássá, plusz a mandulabunda.
Just a simple mandel-coated  fried chicken  :) - the differences are the jam of rose petals and the cheese of goat.

A Petit Prince lekvár volt az első rózsalekvárom, még mindig nem írtam össze, pontosan miből is főztem, de a lényeg, hogy nem volt benne alma, ami lágyítsa, volt viszont benne vodka, worcester szósz, méz, és a végeredmény egy kesernyésen édes, indiai beütésű lekvár lett.
The jam of Petit Prince was my very first jam of rose petals. Till now I have not listed, what was the exact recipe. The main point is that I did not put apple into jam of Petit Prince to soft it - but I used vodka, worcester souce and lot of honey. The result is a bittersweet jam with some spirit of indian flavouring.

Ehhez az ízvilághoz kiválóan passzol a kecske (vagy juh-) sajt fanyarsága, amit kompenzál a mandula teltsége.
The tartness of the cheese of goat (or sheep) fits to this flavouring, which is offset by the fullness of mandel.

Hozzávalók (2 adaghoz):

- 2 nagy szelet csirkemellfilé
- 4 evőkanál rózsalekvár
- 2 nagy szelet kecskesajt
- liszt, tojás és szeletelt mandula a bundázáshoz
- olaj a sütéshez
- só, bors

For 2 servings:

- 2 fillet of chickenbreast
- 4 tablespoons jam of rose petals
- 2 big slices of cheese (of goat)
- flour, eggs and sliced mandel for coating
- oil for frying
- salt, pepper

Elkészítés - Process:

1. A húsokat kiklopfoljuk, enyhén sózzuk, borsozzuk.
1. Tenderize the fillets, salt and pepper them.

2. A szeleteket vastagon megkenjük a lekvárral, és a szelet felére tesszük a sajtot, a szélektől fél centit elhagyva.
2. Spread the fillets with thick layer of jam, and cover the half of fillet with cheese - leaving some space at the borders.

3. Hajsuk félbe a szeleteket, és bundázzuk: forgassuk lisztbe, majd felvert tojásba, végül a szeletelt mandulába.
3. Double up the fillets, and cover them with flour, then whipped eggs, and finally sliced mandel.

4. Lassú tűzön, bő, forró olajban süssük meg a töltött csirkemelleket.
4. Put the filled fillets in to plenty of hot oil, and fry them in moderate oven.

Mogyorókrémes nyitány

Elindult az új év. Őszintén szólva, a tavalyi események tükrében, elegem volt az előzőből. Nagyon jól sikerült a búcsúztatás is, valódi barátokkal, otthonosan, sok borral sikerült 2012. hátulról jól megküldeni.

Újévi fogadalom az volt.... Mégpedig az, hogy végre (34 életévvel a hátam mögött) kitalálom, mi leszek, ha nagy leszek. Mert anyuka AZ vagyok, és ha nagy leszek, nagyANYA is leszek, de úgy ezen felül jó lenne ártani valamit ennek a világnak a hátralevő pár évben.

Az a nagy ötlet, hogy szakács leszek. Vagy kertész. Vagy nem tudom... Mindenesetre jó nagy barom voltam, hogy anno nem agrárra mentem. Ez már mindegy, idén kitalálom...

Az új év lendülete hozta magával a házi készítésű mogyorókrémet. Nem bonyolult, és a házi majonézhez hasonlóan az a szépsége, hogy nincs két egyforma. Legalábbis az én konyhámban nincs :).

A mogyoróról annyi szösszenet, hogy tökre-de-véletlenül, és tévesen, a Mikulásos mogyorótömegtől elnyomott aggyal, első körben a földimogyoróra asszociáltam, amikor az Életszépítős linkre rábukkantam. Így a fotóimon földimogyorókrém látható.

Később, amikor fogyóban volt (= 4 nap múlva) kipróbáltam erdei mogyoróval is - és, valamit elronthattam, de nem lett jobb. Sőt. Jó sem annyira, kicsit mák-utóíz beütésű, de lehet, hogy a mogyoróval volt valami gixer.

Ezt már nem tudjuk meg, mivel a család a földimogyorókrémre voksolt, vele a palacsinta is jobb volt, mint erdei rokonával.


Hozzávalók:

- 100 g tisztított mogyoró
- 70 g vaj
- 100 g Katica étbevonó
- 190 g sűrített tej (házi recept: itt)

Elkészítés:

1. a mogyorót ledaráljuk. Ez a történet legmacerásabb része. Mert a földimogyoró kemény, pattog, és nekem csak kézi tekerős sajtreszelőm van, ami dió- és mogyoró darálására használhatok. Nyilvánvalóan, minél homogénebbre sikerül darálni (mákdaráló, esetleg), annál krémesebb lesz a termékünk.

2. a vajat és a csokoládét gőz fölött megolvasztjuk. A Katicát azért szeretem, mert jól viselkedik hő hatására, ellentétben sok, nagy kakaótartalmú étcsokoládéval.

3. levesszük a gőzről az edényt, és még forrón elkeverjük a sűrített tejjel és a mogyoróval.



Hűvös helyen eláll, amíg el  nem fogy :).



Szobahőmérsékleten tárolva szépen kenhető piskótatekercsbe, kenyérre, palacsintára.

Sűrített tej

Egyszerű, mint a pofon, nem sok haszna van, de a mogyorókrémhez kell :)

Hozzávalók:

- 50 ml forró víz
- 30 g vaj (sok-sok zsírtartalmú)
- 30 g vaniliás cukor
- 80 g tejpor (nem cukrozott, pl. completa)

Elkészítés:

1. a cukrot és a vizet forraljuk össze

2. még forrón dobjuk bele a vajat, és adagoljuk hozzá a tejport. Keverjük simára, és kész.

Az egyetlen fontos dolog, hogy ha kristályos cukorral dolgozunk, hogy teljes cukorolvadásig dolgozzunk, különben ropogni fog a fogunk alatt a mogyorókrém.